Egyéb, Heti 7es

“Istennel minden lehetséges!” – interjú Bonifert Ritával

A Heti 7es névre keresztelt interjúsorozatunk célja, hogy megmutassuk a 777 emberi arcát – ez esetben szó szerint. A szerkesztői beszélgetéseknek köszönhetően szeretnénk, ha jobban belelátnátok, kik vagyunk és miért fontos nekünk ez a szolgálat. Ebben az interjúban Bonifert Ritával beszélgettünk a hit vizuális megvallásáról, keresztény dizájnról, és a 777 jövőjéről.

 

Azt tartják rólad, hogy olyan sokoldalú vagy, hogy az már gömb. Ez mit jelent? Nyughatatlan természetnek tartod magadat, vagy sok minden érdekel?

Valóban sok minden érdekel, épp azért, mert nagyon nyitott vagyok a világra, hogy minél többet tanuljak és tapasztaljak. Nem szeretek egy dolognál megrekedni, élvezem, ha átláthatom és összeköthetem a folyamatokat. Mindaz, amit csinálok, nem öncélú kreatív vágyak kiélése, hanem próbálok úgy is élni, hogy mindazt, amit megismertem utána át is adhassam másnak. Ettől lesz ez egy végeláthatatlan tanulási folyamat.

Van valami új célod? Új képesség, amit szeretnél elsajátítani?

Nagyon sok. Erre nem is tudok csak egy dolgot mondani. Rengeteg minden érdekel és pont ez a gond, nem tudom mikor lesz időm mindenre. Szakmailag is szeretnék fejlődni, leginkább az animációk irányában, de mondhatnék egy teljesen más ágat is, mint például a mentálhigiénés és coaching terület.

Miért érdekel téged a mentálhigiénés vonal?

Leginkább azért, mert onnan indult el az egész személyiségfejlődésem, amikor elkezdtem lovakkal foglalkozni, és ezáltal önmagamat is jobban megismertem. Ezek az állatok, a nonverbális kommunikáció mesterei rádöbbentettek mennyire fontos a testbeszéd, kisugárzás és a kapcsolatok. Emiatt kezdett el érdekelni ez a szakterület is, amiben folyamatosan fejlesztem önmagam, hogy minél hitelesebben éljek.

Grafikusként te hiányolod, hogy nem tudsz annyira kapcsolatot teremteni? Vagy ez valahol mégis megvan?

Minimálisan van jelen ebben a szakmában. Én sokáig azért gondoltam magamat jó háttérmunkásnak, mert nem kell az emberekkel kapcsolatot teremteni csak a számítógéppel és az alkotásaimmal. Azonban idővel egyre jobban éreztem azt – főleg az imént említett személyiségfejlődésem miatt -, hogy jobban szeretek csapatban dolgozni nem csak magányosan ülni az irodában, még ha a szakma ezt követeli meg. Így amikor csak tehetem munkámon kívül olyan tevékenységeket keresek, ahol ezt bepótolhatom.

Akármerre megyünk, képek vesznek minket körbe. Az utcai plakátok, az internet …stb. Neked alkotó emberként kihívást jelent ez a képzaj? Hogyan tudsz kitűnni ebből? Hogyan tudja megszólítani egy alkotás az embereket?

Nálam az egy szakmai ártalom, hogy sajnos autóvezetés közben is sokszor megakad a plakátokon a szemem – holott az útra kéne jobban koncentrálnom. Folyamatosan keresem azt, hogy az adott hirdetés mitől fogott meg. Mitől lett ez figyelemfelkeltőbb a többinél? A Facebookon is rendszeresen elmentem azokat a képeket, amik inspirálnak. Nem lemásolom őket, hanem tanulok belőlük, beépítem a trükkjeiket a gondolkozásomba.

Milyen a jó keresztény dizájn? Beszélhetünk egyáltalán ilyenről? Vagy keresztényként sekélyes dolog a külsőségekkel foglalkozni?

Ezt mindenképpen szeretném megcáfolni. A Biblia is utal arra, hogy a lélek egy olyan testben legyen, ami összhangban van. Szerintem az esztétika nagyon fontos, hogy az ember egyszerűen jól érezze magát a bőrében. Emlékszem, Papp Miklós mondta az 777 OFFLINE előadásán, hogy nincs senkinek sem a homlokára írva, hogy jó keresztény vagyok, még akkor is, ha a külsőm ezt nem tükrözi. Pont, hogy tükröznünk kéne! Így van ez az alkotások esetében is: ha valaminek szép a megjelenése, az vonzza a tekintetet. Azért mert igényes, esztétikus, egyszerűen jó ránézni és nem idejét múlt. Az emberek ízlése is évről évre változik, és vele együtt a dizájn is. Ebben az esetben a trend jó értelemben használható, hiszen például a weboldalaknál is, ahogyan nő az igény arra, hogy informatikai téren is fejlődjön, úgy a megjelenésében is, hiszen a kettőnek együtt kell járnia. Úgyhogy számomra nagyon is fontos a szép keresztény dizájn, bár egy furcsa fogalom, mert kevés példa van rá, mégis épp ezért jó lenne ebben úttörőnek lenni. Nekem az egyik ilyen követendő példa a NEK. Nagyon jól kidolgozták az esemény arculatát, mert bárhol meglátok belőle egy motívumot, vagy színt, máris beugrik róla, hogy ezek ők, anélkül hogy elolvasnám a tartalmat vagy a logójukat.

Hogyan tudod beleszőni a saját hitedet ezekbe az alkotásokba?

Nem dúskálok felesleges szabadidőben, mégis azért jelentkeztem a szerkesztőségbe, mert úgy gondolom, hogyha Isten adott nekem egy ilyen talentumot, akkor azt nem csak a nagy cégek profittermelésére szabad kamatoztatnom. Hiszek benne, hogy tudok evangelizálni képekkel, vagy bármilyen munkámmal. Ahogyan anno a ferences gimnáziumban sem elégedtem meg annyival, hogy hittanórára járok, úgy most is érzem, hogy minden egyes alkotásomba bele akarom szőni a hitemet, így majdhogynem szó szerint Isten ceruzája lehessek az ő kezében.

Adja magát a kérdés, hogy hogyan csatlakoztál a 777-hez? Mi a te sztorid?

2017. januárjában csatlakoztam. A facebook-on keresztül kérdeztem meg, hogy lenne-e igénye a szerkesztőségnek arra, hogy grafikusként csatlakozzak. Már a posztjaitok láttán is azt éreztem, milyen jó ez a közösség, akiknek van egy szívügyük, és fiatalos módon közvetítik azt. Magát a szerkesztőséget látva rögtön éreztem a hívást, hogy én ebbe a csapatba szeretnék csatlakozni. Később már nem csak grafikai téren, de online marketingesként és rendezvények szervezésével kapcsolatban is elkezdtem munkálkodni a magban.

Ha az elmúlt évekre visszatekintesz, akkor mi a legmeghatározóbb élményed az oldallal, ezzel a szolgálattal kapcsolatban? 

Túl sokat tudnék felsorolni. Engem hihetetlenül fűt az a láz, hogy a csapatnak és az olvasóknak olyat tudjak adni, amibe szívemet-lelkemet beleteszem. Akár ha fotózom egy eseményen vagy élménybeszámoló cikket írok róla. Mint például a 72 óra kompromisszum nélkül, csíksomlyói zarándoklaton vagy Forráspont rendezvényen is úgy voltam jelen, mint 777-es és nem egy szimpla civil résztvevőként, ez számomra óriási megtiszteltetés, meg persze rengeteg munka, de nagyon lelkesít. Az is jó érzéssel tölt el, amikor az ismerőseim visszajeleznek egy-egy alkotásomra, vagy elmegyek egy ifjúsági táborba és már többen ismernek meg engem, mint én őket. A grafikákban is ezt szeretem, hogy dominóként működnek: megadom a kezdő lökést, elkészítem, posztolom és dől tovább, mennek a megosztások, ezzel pedig mindannyian Isten igéjét terjesszük.

Ennek a sorozatnak az az egyik összekötő eleme, hogy az utolsó kérdés mindenki felé ugyanaz. Szerinted 7 év múlva hol lesz a 777?

Számítottam erre a kérdésre, de nehéz reális választ adni rá, mivel én iszonyú optimistán és pozitívan nézek előre! Én annyira hiszek benne, hogy a Jóisten kegyelmével – és olvasóink támogatásával – hét év múlva már saját szerkesztőségi irodánkat tudom tervezni és nem csak napi 1-2 órát, hanem akár teljes munkaidőnket is az evangelizációra fordíthatjuk. Ha csak arra tekintek vissza, hogy milyen kegyelmeket kaptunk az elmúlt három és fél évben, jó értelemben sikereket értünk el, akkor szerintem dupla ennyi idő múlva olyat is elérhetünk, amiről álmodni sem mernénk még most. Jó látni, hogy ekkora lelki igénye van az embereknek arra, amit csinálunk, már csak ezért sem szabad megállni, és el kell hinni, hogy Istennel minden lehetséges!

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás