Párkapcsolati tréning vagy párterápia? A kettő nem ugyanaz!

A 777 égisze alatt szervezett 2in1 párkapcsolati tréningen jártunk. Visszatérve a kollégiumba sokan megkérdezték, merre voltunk ilyen sokáig, és mi őszintén válaszoltunk. Arcaikon a döbbenet és a rémület különböző arányú keveréke jelent meg.

Egyre inkább tisztázódott bennem a dolog, hogy az emberek fejében elég érdekes kép él a párkapcsolati tréning kifejezés kapcsán. (Vagy semmilyen, és az újdonság rémisztő?) Minden esetre kaptunk gúnyos megjegyzéseket, értetlen arcokat, sőt, kifejezett támadásokat vagy aggodalmat is a téma kapcsán. Tisztázásképpen összeszedtem, mivel is keverik össze a legtöbben a párkapcsolati tréninget!

Párterápia

Legmeggyőzőbb párom anyukája volt, aki teljes kétségbeeséssel kérdezgette fiát, hogy mégis mi baj van a kapcsolatunkban, amiért külső segítséghez kellett folyamodnunk. A válaszunk: semmi. Nem volt komolyabb vitánk mostanában, összhangban éljük mindennapjainkat, néha szinte már egymás gondolatait olvassuk, közösen tervezgetünk. Az ok, amiért eljöttünk a tréningre, az, hogy erre az állapotra szeretnénk tudatosan vigyázni. Hiszen azokat a kérdéseket, melyekkel a fél éves kis kapcsolatunk során találkoztunk, meg tudtuk oldani, de mi is észrevettük, hogy egyre bonyolultabb kérdések jöttek egymás után. Sejtjük, hogy ez a tendencia meg fog maradni, és őszintén reméljük a tréningtől, hogy egy tágabb perspektívába tudja helyezni a kapcsolatunkat, ami felkészít minket azokra a kérdésekre, melyeket majd a közös élet hoz magával.

Jegyesoktatás

A másik általános kérdés az volt, mégis miért megyünk ilyen programra, amikor még egy éve se vagyunk együtt… Véleményem szerint itt is magában a kérdésben rejlik a válasz. Mert még nem jegyesek vagyunk, de erről majd felelősen szeretnénk döntést hozni a megfelelő időben, úgy, hogy alaposan megismerjük önmagunkat és egymást.

Mindezek mellett senkit sem szeretnék rábeszélni hasonló tréningre, aki idegenkedik ilyen jellegű programoktól. Viszont pár dologra szeretném felhívni a figyelmet. Olyan mondatokra, melyeket keresztény barátaimtól egészen gyakran hallottam, de mégis úgy tűnik, sokaknak ismeretlenek.

“Életre szól”

Sokan a szakmánkra éveken át készülünk, oktatásokon, tanfolyamokon, tréningeken veszünk részt, hogy minél jobb orvosok, kozmetikusok, vízvezetékszerelők, mérnökök, mérlegképes könyvelők… legyünk. Ami tény és való, a szakma fontos, és a nyugdíjig jelentősen meghatározza az életünket. Viszont a házastársunk, és nem a szakmánk az, akivel leteszünk egy esküt, miszerint jóban-rosszban kitartunk egymás mellett.

Akkor miért ennyire meglepő, ha valaki a házas életben is sikeres szeretne lenni? Miért kirívó, ha arra is fel szeretne készülni?

Érdekes azt is megfigyelni, hogy a párok többsége az esküvőre több mint egy éven keresztül készül, minden pillanatát megtervezik, hiszen az lesz életül legboldogabb napja. Véleményem szerint, ha hasonlóan lelkesen készülnénk magára a házasságra is, drasztikusan meg lehetne emelni a kimagaslóan boldog napok számát az életünkben.

“Ott a családi minta”

Sokan hivatkoznak arra, hogy az ember a házas élet csínyját-bínyját legjobban a saját családjában sajátítja el. Ez tény. Viszont manapság sajnos egyre kevesebb fiatalnak adatik meg ez a lehetőség. Illetve nincs két egyforma család, a legtöbb pár esetén a két fél különböző mintákat hoz otthonról. Fontosnak tarom, hogy erről beszéljenek a párok! Ehhez persze nincs szükség tréningre, ezeket a kérdéseket ki lehet vesézni otthon a kanapén egy bögre tea társaságában is. Itt találhattok is ehhez ötleteket, témákat.

“A házasság elavult intézmény”

Nem értek egyet ezzel a mondattal, de el tudom fogadni, ha valakinek ez a véleménye. Viszont a párkapcsolat nem elavult, és azt is sikeresebbé teheti a tudatos készülés.

Számunkra fontos tényező volt abban, hogy a tréninget választottunk, hogy elég fiatalon kezdtünk el komolyan gondolkodni a kapcsolatunkról, és a környezetünkben ez még nem gyakori. Szerettünk volna párokat megismerni, akik hasonló cipőben járnak, velük gondolatokat cserélni, összebarátkozni.

Szeretnék mindenkit bíztatni, aki úgy érzi, megtalálta a személyt, akivel le szeretné élni az életét, hogy keresse meg a módot, amivel tudatosan tudják építeni a kapcsolatukat.

Legyen az egy hasonló közösséghez való csatlakozás, akár könyvek, cikkek olvasása, akár otthoni beszélgetések mélyebb témákról, akár közös ima a párjukkal (akár mind a felsoroltak közül). Akik meg még várnak a párjukra, azokat is bíztatom arra, hogy keressék a lelki fejlődésük útját, hiszen önmagunk megtalálásában, az értékeink rendezésében nagyon sokat tud segíteni egy egyedül töltött időszak.

G.Cs.

hirdetés