Szemle

Tízszer javasoltak neki abortuszt, mindannyiszor elutasította

Tíz alkalommal javasolták orvosok egy brit nőnek, hogy vetesse el kisbabáját, mert súlyos rendellenességet találtak nála. Natalie azonban nem engedte, hogy kioltsák lánya életét, akit születése után megműtöttek és jól halad felépülése.

Natalie Halsonnak az  orvosok azt tanácsolták, hogy szakítsa meg a 22 hetes terhességét, miután egy rutin ultrahang vizsgálat során a magzatnál nyitott hátgerincet állapítottak meg. A rendellenességnek lehetnek enyhe vagy súlyos következményei, az elváltozás mértékének függvényében. Olyan tünetek kísérhetik mint az izomgyengeség, részleges bénulás, az érzékelés hiánya, inkontinencia és az agykárosodás.

Az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy Natalie megszakítsa a terhességét és biztosították arról, hogy ez a legjobb- és az egyetlen- opciója. A The Sun magazinnak Natalie így nyilatkozott: „Úgy tettek, mintha az abortusz lenne az egyetlen lehetőségem és elmagyarázták, hogy ha megtartom, a gyerekem kerekesszékhez lesz kötve és alacsony lesz az életminősége. ”

Szerencsére röntgenasszisztensként Natalie jártas az orvoslásban és nem hagyta, hogy rákényszerítsék egy döntésre, anélkül, hogy  utána járt volna a dolgoknak. „A hívás után kutatni kezdtem és megtudtam, hogy a kislányomnak vannak opciói – hirtelen elöntött a düh, amiért nem tájékoztattak róluk”– mondta.

Műtét révén helyreállítható a gerincoszlopdeformáció és a tünetek kezelhetőek. A műtét és a folyamatos kezelés ellenére a nyitott gerincvelővel született gyerekeknek lehetnek nehézségei vagy fogyatékosságai, de a betegség nem feltétlenül ítéli őket egy nyomorúságos életre.

Natalie esélyt adott a lányának az életre, visszautasította  az abortuszt és helyette a műtéti beavatkozást választotta. „Maribelle esetében nem volt lehetőség a méhen belüli  beavatkozásra, de a születést követően a nyitott gerincoszlop bezárható. A műtét ugyan  nem biztosíték a gyógyulásra, de ez volt a legjobb lehetőségünk.”

Ennek ellenére az orvosok továbbra is ragaszkodtak az abortuszhoz. „Minden alkalommal, azaz nagyjából tízszer ajánlották fel, hogy szakítsam meg a terhességet, egészen a szülésig. Továbbra is sürgettek, annak ellenére, hogy többször is nemet mondtam, sőt, hetekkel a szülés előtt is felajánlották, hogy vetessem el a babát, ami igazán elszomorít. ”

Maribelle, Nataile lánya a terhesség 38. hetében született meg császármetszéssel Liverpoolban. A babát azonnal az Alber Hey gyermekkorházba vitték, ahol másnap megműtötték.

A műtét sikeres volt.

Azt mondták a neurális csövet bezárták. Elérzékenyültem, nem tudtam abbahagyni a sírást”-mondja Natalie.

Maribelle otthon van,  jól halad a felépülése. A betegsége miatt még kihívásokkal kell szembenéznie, de javul az állapota és összességében egészséges. Az édesanyja boldogan számol be arról, hogy hetente kétszer úszni viszi, kapott fizióterápiás kezelést, érzékeli, ha megérintik a lábát, úgyhogy minden jól alakul.

Natalie hálás, hogy visszautasította az abortuszt. „Néha egyszerűen szeretném látni a jövőt, hogy tudjam, mire lesz képes, de valójában nem számít. Én ugyanúgy szeretem. Tudom, elérkezik majd a saját mérföldköveihez. Minden nap küzdök azért, hogy a lehető legjobb élete lehessen. Erős embernek tartom magam, de ez egy hihetetlenül nehéz utazás”. Natalie, felidézve hogyan próbálták rábírni az abortuszra próbálták rábírni, így nyilatkozott: „Ránézek Maribellre, és eszembe jut, hogy sohasem ismerhettem volna meg. Még a gondolata is elviselhetetlen”.

Natalie legfontosabb üzenete: „valójában nem számít, én ugyanúgy szeretem”.

A szeretet nem csak a fogyatékosságot látja, hanem a személyt, aki szeretetet érdemel.

Nem a képességeikért vagy az adottságaikért kell szeretnünk az embereket, hanem azért akik valójában: Isten képére és hasonlatosságára teremtett személyek. Nem tudhatjuk, Istennek milyen terve van az emberrel, beteggel és egészségessel. Az a feladatunk, hogy minden egyes embert szeressünk a fogantatástól a természetes halálig, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy enyhítsünk a szenvedésen és segítsünk annak felismerésében, hogy mire hívja őket Isten, a földön és az örökkévalóságban. 

Forrás: Aleteia

Fordította: Zölde Júlia

Fotó: Natalie Halson Facebook-oldala

Még nem érkezett hozzászólás