Amióta belekóstoltam a gyalogos zarándokok életébe, Szent Jakab apostol ünnepén mindig eszembe jutnak a zarándokok. Pedig a cél az lenne, hogy minden nap újra és újra magammal vigyem az Úton szerzett lelkületet, hiszen egész életünk egyfajta zarándokút…
Emlékszem, amikor az El Camino-n jártunk, nagyjából az Út felénél tartottunk, amikor az egyik reggel betévedtünk egy templomba, ahol részt vettünk egy zsolozsmán. Aztán a végén kiderült, hogy az egyik nővér szintén magyar (ráadásul még közös ismerősünk is volt, kicsi a világ…). Ő mondta, hogy ma nekünk, zarándokoknak van az ünnepünk. Először nem kapcsoltam egyből, csak amikor említette, hogy július 25-e Szent Jakab apostol ünnepe, akkor értettem meg miről beszélt.
Nos, ma is július 25-e van és az évnek ezen napján eszembe szokott jutni mindig ez a kis történet. Ez által pedig felelevenednek bennem az El Camino-n, vagyis a Szent Jakab zarándokúton szerzett emlékek. Aki teheti, mindenképpen kóstoljon bele akár csak pár napra is, hogy milyen egy gyalogos zarándokút. Legyen az Spanyolországban, Magyarországon vagy a világ bármely részén. Ugyanis szerintem mind lelki életünk, mind személyiségünk szempontjából motiváló tud lenni az, ahogy látjuk a számunkra ismeretlen embereket, ahogy ugyanazt az utat járják, ugyanazokkal az emelkedőkkel, időjárási körülményekkel kell megküzdeniük, mint nekünk. Ráadásul bár mindannyian mást hordozunk magunkban, de a célunk egy, az El Camino esetében elérni Santiago de Compostelát.
Nem erről szól az élet is? Rengeteg emberrel haladunk életünk útján, hasonló nehézségekkel kell megküzdenünk és
egy a célunk, elérni Isten országát.
Mégis sokszor azt érzem, hogy a spanyolországi zarándokúton megtapasztalt emlékek kicsit álomvilágszerűek. Ott mindenki már előre köszönt a másiknak (Buen Camino!), érdeklődött felőle, ha látta, hogy fáj a lába és nyitottak voltunk egymásfelé. Aztán vége lett a zarándokútnak és bár eleinte úgy éreztem, sikerül magammal hoznom ezt a lelkületet, de azóta sokszor tapasztalom magamon, hogy érdektelen, közömbös vagyok az utcán sétálva környezetem felé. Pedig az El Caminonak a valódi lényegét abban látom, hogy egyfelől megmutatja, hogy milyen nyitottak lehetünk egymás felé és, hogy ez erőt adjon nekünk arra, hogy vigyük magunkkal ezt a lelkületet a hétköznapokba is. Ha te is vettél már részt zarándoklaton, akkor biztos tapasztaltál hasonló érzést. Amikor véget ért, más lélekkel tértél haza a „normál” kerékvágásba.
A célunk az lehet, hogy a zarándoklaton tapasztalt jó élményeket vigyük tovább életünk többi napjára is. Hiszen tulajdonképpen egész életünk egy zarándokút. Amit sokan, sokfelől, de közös céllal járunk. Mégpedig azzal, hogy elérjük Isten országát.
A mai ünnepen kérjük Szent Jakab apostolt is, hogy vigyázzon mindnyájunkra életünk zarándokútján. Ha pedig az El Camino-t említettem, akkor természetesen ez sem maradhat el: Buen Camino!
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás