Ajánló

Felvételi után jöhet a gólyatábor

Felvettek az egyetemre? Gratulálunk, szép munka! Keresztény vagy? Van egy tábor, amit neked találtak ki. De vigyázz, hogy nehogy burokból burokba ess. Tisztázd az értékrended, élvezd a tábort, és legyél része az egyetemi közösségnek is. Jézus Krisztus se tanácsolna mást…

Mérföldkő, felnőtté válás

Fontos mérföldkőhöz érkeztél, az életed egy új szakaszába lép: egyetemista leszel. Amikor pár hete elballagtál, mindenki elmondta az unásig ismert közhelyet: „kezdődik a nagybetűs élet”. De arról talán senki nem beszélt, mit is jelent ez valójában.

Nos, azt jelenti, hogy kilépsz az eddigi biztonságos burokból, elhagyod azt a közeget, ahol felnőttél, ahol mindenki ugyanúgy gondolkodott, ahogy te és a szüleid. Szembesülsz a világ sokszínűségével, találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot, sőt, lehet, hogy olyan közegbe kerülsz, ahol a többség értékrendje nem egyezik a tieddel. Lehet, hogy kisebbségben, vagy akár egyedül maradsz a véleményeddel.

Az, hogy a nagybetűs, felnőtt életben a saját lábadra kell állnod, nemcsak azt jelenti, hogy mostantól ki kell gazdálkodnod a lakbért, magadnak kell megvenni a reggelit, még a hónap végén is kell, hogy maradjon legalább sós kiflire, és anyukád nem mossa ki a ruháidat, cserébe persze nem is mondja meg, mikor kell hazajönnöd. Azt is jelenti, hogy lassan tisztáznod kell magadban, hova tartozol, mit tartasz fontosnak, miben hiszel – és eszerint élni az életedet.

 

A hitünk is fel kell, hogy nőjön

Veled együtt a hitednek is fel kell nőnie. Gyerekként abban hiszel, amit a szüleidtől kaptál, azt vallod, amit a hittanórán megtanultál, a hited a gyermeki bizalomból, a feltétel nélküli elfogadásból táplálkozik. Most, hogy felnőttél, kérdéseket teszel fel, meg akarod érteni, amit tanultál, és a gyermeki elfogadást, a tanult hitet felnőttként érett meggyőződéssé alakítod át.

A felnőtt hit azt jelenti, hogy amikor az egyetemen megkérdezik, miért vagy keresztény, miért jársz templomba, miért imádkozol, nem lehet az a válaszod, hogy azért, mert a szüleid így tanították, hanem meg tudod indokolni. Érveid és saját válaszaid vannak, amelyekre a saját kételkedéseiden, gondolkodásaidon keresztül jutottál el.

Ez nem könnyű folyamat – lehet, hogy egy hétvége alatt lezajlik, talán elég hozzá egy pillanatnyi élmény, de az is lehet, hogy tíz év múlva is tartani fog. És ne ijedj meg, néha talán erősebb lesz a kétely, mint a hit. Néha egészen meggyőző ellenérvekkel találkozol, néha újra kell gondolnod az egészet, és igen, néha talán azzal szembesülsz, valami máshogy van, mint ahogy eddig hitted. De nem spórolhatod meg ezt a folyamatot, mert különben alulmaradsz. Ha nem mész át ezen a szakaszon, értékrended ingatag lábakon áll.

 

Vannak hozzád hasonlók

Fontos tudnod, hogy ebben a folyamatban nem vagy egyedül. Bár kiléptél a burokból, bár néha úgy tűnhet, magadra maradsz a véleményeddel, tudj róla, az egyetemen is vannak hozzád hasonlók – a diákok és a tanárok között is.

Meg fogsz lepődni, kikről derül ki, hogy ugyanúgy gondolkodnak a világról, mint te.

Tudj ezekről az emberekről, ismerd meg őket, és ha úgy adódik, támaszkodj rájuk, vagy hagyd, hogy ők támaszkodjanak rád. Segítsétek egymást!

De: nemcsak velük kell találkoznunk

De talán még fontosabb, hogy ne csak velük találkozz! Nem kezdheted a felnőtté válást azzal, hogy ahogy kiléptél a burokból, gyorsan keresel magadnak egy másikat. Egyetemista leszel – értelmiséginek készülsz. Értelmiséginek lenni azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk a másikra, odafigyelünk rá, megpróbáljuk megérteni őt, és megértetni vele magunkat. Ha úgy érezzük, téved, megpróbálunk segíteni neki.

Az nem úgy van, hogy vagyunk mi, és van a világ. Mi magunk vagyunk a világ. Mi is a világ alkotórészei, közösségünk építőelemei vagyunk. A világ tehát olyan, amilyenné mi formáljuk.

Nem az a dolgunk, hogy bezárkózzunk, csak a hozzánk hasonlókat keressük, hogy gyorsan eldöntsük, ki a mi és kik az ők.

Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy csak a keresztények társaságában érzem jól magam,

a magunkfajtát különbnek tartom, gőgösen kihúzom magam, és magasról letekintek azokra, akik – ki tudja, milyen okból – másként gondolkodnak, másként élik az életüket. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy lenézem azokat, aki szétesnek a gólyatáborban, vagy látszólag idióta játékokkal szórakoztatják magukat. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy hatalmas keresztet hordok a nyakamban, látványosan keresztet vetek ebéd előtt az egyetemi menzán, zord arccal járok-kelek, kivonom magam a társaságból.

Hanem azt, hogy Krisztus követője vagyok. Felnőttként – vagyis nem szabálykövetésből, hanem meggyőződésből – próbálok úgy élni, ahogy Jézus élt, és adott helyzetekben próbálok úgy reagálni, ahogy ő reagált volna.

Jézus nem arra tanított, hogy zárjuk ki a külvilágot, határolódjunk el a másként gondolkodóktól, és építsünk magunknak egy nagy burkot, ahol csak hozzánk hasonlók, tisztességes keresztények vannak. Jézus azt mutatta meg, hogy hogyan lenne érdemes mindenkinek élnie, és arra kért minket, akik hallgatjuk, hogy (1) vegyünk róla példát és (2) adjuk tovább a példáját, hogy minél több emberhez jusson el a tanítása. Azt kérte, legyünk a Föld sója, a világ világossága. Ezt nem lehet úgy, hogy közben bezárjuk magunkat, a lámpást a véka alá rejtjük, de úgy sem, hogy a mellünket verve, látványosan kérkedünk a vallásosságunkkal.

Csak úgy lehet, ha szeretettel vagyunk a körülöttünk lévő emberek iránt.

 

Szeretettel vagyunk…

„Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” – ez a legfontosabb tanítás, amit ebben a helyzetben felidézhetünk. Egyszer csak feltűnik a többieknek, hogy ezek a srácok, lányok nyitottak, jófejek, nem ítélkeznek, nem gőgösek, de mindig készek segíteni, lehet rájuk számítani. Vagyis: szeretettel vannak a környezetük iránt.

Nem teszünk mást, mint teljesítjük a Főparancsot: (1) miután átgondoltuk és magunkévá tettük a tanítást, nemcsak teljes szívünkből és lelkünkből, hanem teljes elménkből és erőnkből is képesek vagyunk szeretni az Urat, és (2) az emberek felé is szeretettel fordulunk, úgy szeretjük a körülöttünk lévőket, mint önmagunkat.

Kétségünk ne legyen, enélkül mit sem ér az ima, az értékrend, a tudás, a hit. Aki nem hiszi, járjon utána Szent Pál szeretethimnuszában. Ha pedig elbizonytalanodnánk, hogy is kell ezt csinálni, olvassuk tovább a levelet, és megtudjuk: a szeretet türelmes, jóságos, alázatos, tapintatos, önzetlen, békülékeny. Nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgös, nem a maga javát keresi, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat, és nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Ez a recept. Világos, egyértelmű.

 

Mi a teendőd?

Ennél a mérföldkőnél tehát állj meg egy pillanatra, és a következőt tedd:

  • Tisztázd magadban, miben hiszel. Tisztázd az értékrendedet.
  • Tudj azokról, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak.
  • Élj, vegyülj el, légy része a közösségnek, szeresd az embereket magad körül.

A harmadik könnyebb, ha az első rendben van. Az elsőt a második segíti. A másodikban pedig a HEGY Gólyatábor segít. Ebben a táborban megtalálhatod azokat, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak. A velük töltött idő, a közös gondolkodás, a közös imádság segít megerősödni a hitedben, segít megválaszolni a felmerülő kérdéseket, segít abban, hogy veled együtt a hited is felnőjön. A HEGY emellett praktikus dolgokban is segít: megtudod, hogy kell használni a Neptunt, melyik tanártól mire számíts, milyen lehetőségeid vannak az egyetemen. Ráadásul még jól is érzed magad – pihensz, játszol, bort kóstolsz, bulizol, mindezt úgy, hogy közben nem kell olyasmit bevállalnod, amit nem szeretnél, és nem kell kellemetlenül érezned magad, amiért kevesebbet iszol vagy kevesebb ruhát veszel le magadról, mint a többiek.

A HEGY után

A táborral azonban nincs vége. A HEGY az első lépés, segít az elindulásban, a hozzád hasonlók felderítésében, az értékrended megszilárdításában. De utána menj el a saját egyetemed gólyatáborába is! Ismerd meg a csoporttársaidat. Bulizz azokkal, akikkel évekig ugyanazokra az órákra fogsz járni.

Nem teszünk jót azzal, ha kimaradunk ebből az élményből. Ne fosszuk meg magunkat attól, hogy a közös élmények során közösséggé formálódjunk az évfolyamtársainkkal. És ne fosszuk meg az évfolyamtársainkat sem saját magunktól. Képzeld csak el, mi lenne, ha a HEGY-esek közül senki nem menne rendes gólyatáborba: alig lenne ott keresztény. Ha kivesszük a velünk együtt gondolkodókat a közösségből, megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy mi magunk a közösséget jó irányba billentsük. Legyünk jelen! Alakítsuk mi is a társaságot!

Felnőtt ember vagy: amit nem akarsz megtenni, nem vagy köteles megtenni. Senki nem kényszeríthet rá, főleg nem egy pár évvel idősebb egyetemista, hogy többet igyál, mint amennyit jónak látsz. Ha nem akarsz melltartóra vetkőzni, nem vagy köteles melltartóra vetkőzni.

Nemet mondani nem ciki, hanem erő.

Lehet, hogy valakinek éppen te segítesz azzal, hogy a HEGY-en megszerzett meggyőződéssel és lelkierővel megállítod a hülyeséget.

Amit pedig lehet élvezni, azt élvezd. Lehet, hogy néha te is többet iszol a kelleténél. Lehet, hogy belefutsz egy jól sikerült buliba. És igen, lehet, hogy te is csinálsz hülyeséget a gólyatáborban. De nem az a megoldás, hogy megfosztod magad az élménytől, és a társaságot magadtól. Hanem az, hogy megerősödve mész oda, és ha hülyeséget csinálsz, tanulsz belőle.

A gólyatábor után pedig legyél jelen a közösségekben. Barátkozz, beszélgess, tájékozódj, olvass, vitatkozz – soha többé nem lesz erre annyi időd, mint a következő három-öt évben. Menj el kocsmázni a többiekkel este – mert itt lesz olyan légkör, amiben őszintén beszélgethetsz velük, amiben megismerheted őket, és ők megismerhetnek téged. Az egyetemen nemcsak a tanteremben tanulsz, hanem egy sör mellett is. Nemcsak a tanáraidtól, hanem az évfolyamtársaidtól is. Ebből épülsz, ettől leszel több, nyitottabb, érettebb, vagyis: felnőtt. És ne feledd, te is adhatsz másoknak, hatással lehetsz az emberekre. Ha úgy gondolod, hogy az értékrended jó, miért tartanád meg magadnak?

És akkor nem az lesz a felállás, hogy vannak a szentfazekak, akik csak egymással hajlandók gólyatáborozni, gőgösek, nem vegyülnek a földi halandókkal, nem alacsonyodnak le a plebs szintjére. Hanem az, hogy van a HEGY, ami segít megerősödni, segít megtalálni a hasonló gondolkodásúakat, segít elmélyedni és segít szórakozni is; akik pedig ezen részt vesznek, jófej tagjai lesznek a teljes egyetemi közösségnek.

Mohay Bence

 

A HEGY Keresztény Gólyatáborba a http://www.golyatabor.egylelk.com/checkin linken regisztrálhatsz.

További fontos tudnivalók a HEGY Facebook-oldalán: https://hu-hu.facebook.com/HittelAzEgyetemen

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás