Blog, Hortobágyi Tibor

„Ne az erkélyről nézzük az életet!” – erre kéri a fiatalokat Ferenc pápa

Még csak pár hónap telt el Ferenc pápa, főként a fiataloknak szánt apostoli buzdításának megjelenése óta, de a „Világiak, a Család és az Élet kongregációja” máris egy Fórumot szervezett fiataloknak a tavalyi püspöki szinódus folytatásaként. Érdekes volt megtapasztalni, hogy bár több mint 100 országból érkeztünk, mégis nagyon hasonlóak vagyunk, hiszen a célunk és küldetésünk ugyanaz.

Mielőtt belekezdenék tapasztalataim megosztásába, tartsunk egy gyors kis „történelem órát” és elevenítsük fel, hogy mi volt a háttere ennek a Róma melletti Nemzetközi Ifjúsági Fórumnak, hogyan jutottunk el eddig. Ugyanis előtte én sem rendelkeztem sok információval a tavalyi püspöki szinódus eredményeiről és szerintem többen is hasonlóan vagyunk ezzel.

A kezdetekig nem utaznék most vissza, de tavaly őszig mindenképp. Október 3-tól ugyanis 26 napon át tartott az a püspöki szinódus a Vatikánban, amelynek középpontjában a fiatalok világa, a hit és a hivatástisztázás kérdése állt. Ezt követően idén márciusban, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a loretói kegyhelyen Ferenc pápa aláírta „Christus vivit”, azaz Krisztus él kezdetű apostoli buzdítását, amelyeket főként a fiatalokhoz, de természetesen Isten egész népéhez is intézett.

A múlt héten ennek kapcsán gyűlt össze 250 fiatal, a világ több mint 100 országából, hogy együtt gondolkodjunk, egymást inspiráljuk és ezeket a tapasztalatokat hazavigyük magunkkal saját köreinkbe. Többször megfogalmazódott bennem, hogy mi lesz az én küldetésem ezen a fórumon. Igyekeztem átolvasni a dokumentumot (ami több világnyelven is elérhető), hátha választ kapok a kérdéseimre. Bár nagyon jó gondolatok vannak benne Ferenc pápától, de igazából nem választ, sokkal inkább egy kijelentést találtam benne, ami megérintett.

„Nem csak azt mondhatjuk, hogy a fiatalok jelentik világunk jövőjét. Ők a jelen…”

– írta a Szentatya (III. fejezet / 64.)

Ez egyfelől nagyon szép és megtisztelő gondolat, hogy a jelen lehetünk, de rögtön azt is jelenti számomra, hogy ez hatalmas felelősséggel is jár. Ezt persze könnyű leszűrni belőle, de nehéz volt felfognom, hogy mit is jelent ez pontosan, hogyan nyilvánulhat meg ez az én tetteimben. Aztán a Fórum alatt megértettem, pontosabban átéreztem, hogy mit jelent. Előtte azt gondoltam, hogy több mint 100 országból, igazán sokféle környezetből érkezve, nagyon különbözőek leszünk. Hiszen valahol a háborúval, a hit iránti érdektelenséggel, máshol az elnyomással vagy az egyházakon belüli konfliktusokkal kell megküzdeni. Ennek ellenére azt tapasztaltam meg, hogy bár valóban más és más a környezet, amiből jövünk, mégis rendkívül hasonlóak vagyunk. Hiszen közös a célunk, közös a vágyunk és közös a küldetésünk! Mégpedig az, hogy elvigyük azt az üzenetet minél több emberhez, amiről Ferenc pápa is ír: „Ő él! Krisztus él!” (IV. fejezet / 124.)

És ez az én, ez a mi felelősségünk. Kilépni a komfortzónánkból és közösen tenni a világért. Fiatalok és felnőttek egymást kiegészítve dolgozzanak együtt ezen az úton, a közös célért. Sokszor érzem magamon, hogy képes vagyok elkényelmesedni és saját világomba belefeledkezni. De Ferenc pápa is arra kér minket, hogy

álljunk fel a fotelünkből és ne az erkélyről, vagy a képernyő mögül szemléljük az életet!

(V. fejezet / 143.)

A 777-nél is fontos küldetésünknek tartjuk ezt, hogy egymást segítve eljuttassuk minél több emberhez, hogy Krisztus él…

Hortobágyi Tibor

Fotó: laityfamilylife.va

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás