Újra anya leszek! – Lelkünk anyanyelve

A rácsoságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban az anyaság új szakaszának lelki útjáról számolok be.

Fantasztikus folyamat, ahogy megtanulunk beszélni! Már magzatként kezdetét veszi, hogy aztán idekint évek alatt elménkben és nyelvünkön mondatokká érjenek a szavak. Mindez gondolkodásunk fejlődésével összefüggésben alakul.

Visszagondolva eddig bejárt lelki utamra, az ima alakulása bennem még ennél is izgalmasabb volt. Abban a helyzetben vagyok, hogy a szó szerinti és a lelki értelemben vett anyanyelvet egyszerre sajátíthattam el. Biztosan tudom, hogy már magzatként hallhattam szüleim imádságait, ahogy gyermekként is tapasztaltam a magányban, a családban és a közösségben megélt imák gazdagságát rajtuk keresztül.

Édesanyaként imádkozva szeretnék én is példa lenni a gyermekeimnek, szeretném megadni nekik azt a szabadságot és sokszínűséget, amit én kaptam, hogy valóban személyes kapcsolatot alakíthassanak ki Istennel.

Persze tudom, hogy sokan nem ilyen családi háttérrel indulnak útnak, mégis hiszem, hogy az ima mindannyiunk lelkének anyanyelve, a mód, ahogyan kapcsolatot teremtünk azzal, aki szeret és gondunkat viseli, a lehetőség, hogy megszólítsuk azt, akinek a gyermekei vagyunk.

Mindig emlékezni fogok arra, mikor kisfiam először szólított anyának. Fantasztikus érzés volt! Sokszor mások számára érthetetlen, amit mond, én viszont értem, mit szeretne közölni. Istennek sem az a lényeg, hogy barokk körmondatokban, kidolgozott módszerekkel imádkozzunk hozzá, hanem hogy valóban megszólítsuk őt és nyitottak legyünk arra, amit válaszol. A Jézustól tanult ima kezdete is épp az a megszólítás, amivel a gyermek apjához fordul.

Idővel a szókincs is bővül, egyre összetettebb mondatokat alkotunk, komplexebb gondolatmeneteket tudunk átadni anyanyelvünkön. Szükség van fejlődésre! Az alap viszont, hogy

merjünk megszólalni, használjuk, amit tudunk és fedezzük fel, hogy ez sokkal több, mint gondoltuk.

Alig várom, hogy a gyermekeimmel olyan éjszakába nyúló tartalmas beszélgetéseim legyenek, mint amilyeneket én átéltem Édesapámmal, biztosan Isten is hajnalig beszélgetne veled. Amíg viszont eddig eljutunk, számomra hatalmas öröm, hogy láthatom a fejlődést rajtuk, megélhetem azt, ahogy csecsemőként, totyogósként, majd gyermekként kapcsolódnak hozzám.

hirdetés