Idézet

Miért követjük Jézust?

Kempis Tamás Krisztus követése című munkája a keresztény életbölcsesség – mind gyakorlati, mind elméleti vonatkozásban – kvintesszenciája. Pázmány Péter (a teljes könyv első magyar fordítója) nem olvasott a Biblián kívül könyvet, melyet ennél méltóbbnak ítélt volna arra, hogy a magyar keresztény hívek kezébe adja. 

A könyv egy olyan részletét adjuk most közre, amely rendkívül mély és kevésbé idézett igazságokat tartalmaz:

11. Kevesen vannak, akik Jézus keresztjét szeretik

I. Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az ő mennyei országát,
kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat.
Sokan  vannak, akik vágyakoznak vigasztalására,
de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból.
Lakomájában sokan  mellé ülnek,
böjtjét kevesen vállalják.
Arra mindenki vágyakozik, hogy vele örvendezzék,
kevesen akarnak valamit szenvedni érte.
Sokan követik Jézust a kenyértörésig,
de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét.
Sokan áldják a csodáit,
kevesen követik a kereszt gyalázatáig.
Sokan szeretik Jézust,
addig, míg kellemetlenségük nem támad miatta.
Sokan dicsérik és áldják,
míg tőle vigasztalásokban részesülnek.
Amint pedig elrejtőzik és egy kis időre
magukra hagyja őket,
vagy panaszkodni kezdenek, vagy túlságosan is
elhagyják magukat.
Ám akik Jézust Jézusért szeretik,
és nem saját vigasztalásuk miatt,
azok éppúgy áldják őt a zaklattatásban,
és ha szívük szakadna is,
mint a legédesebb vigasztalás idején.
S ha sosem akarná vigasztalásban részesíteni őket,
akkor is mindig dicsérnék,
és hálát adnának neki.
Ó, mire nem képes a Jézust irányzó tiszta szeretet,
amelybe nem vegyül semmi önérdek
vagy önszeretet.
Hát nem béresnek kell-e mondani mindazokat,
akik folyton vigasztalást keresnek?
Nem az igazolódik-e róluk,
hogy inkább magukat szeretik, nem Krisztust?
Hiszen folyvást saját javukon,
hasznukon jár az eszük.

 

Forrás: Kempis Tamás: Krisztus követése (Dr. Jelenits István fordítása)/ppek.hu

(Borítókép)
Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás