Blog, Hortobágyi Tibor

Több mint 100 ezer bűnt követünk el életünk során

Vajon egy átlagos ember hány bűnt követ el élete során? Ezen még soha nem gondolkoztam el, de a vasárnapi szentmisén egy kis „matekozással” nagy szám jött ki. Jézus ezeket a terheket is vitte a vállán és miután elesett a kereszttel, mindig felállt. A nagyböjtben különösen is fontos tudatosítanom magamban, hogy ha elesek, akkor álljak is fel!

A vasárnapi szentmisén érdekes és egyben megdöbbentő számadatot vezetett le az atya a szentbeszédében. Azt mondta, hogy vegyünk egy átlagos embert, aki naponta átlagosan öt bűnt követ el. Ha ezt beszorozzuk az év 365 napjával, akkor 1825-öt kapunk. Ezt követően beszorozta ezt egy átlagos ember életének hosszával, amit ebben az esetben 75 évvel számolt. Így jött ki, hogy

életünk során 136875 bűnt követünk el.

Ha pedig ezt beszorozzuk a Föld jelenlegi, nagyjából 7,5 milliárdnyi népességével, akkor egy elképesztően nagy és már-már kimondhatatlan szám jön ki (és azt még nem is számoltuk, hogy már hány ember halt meg és a jövőben mennyi ember fog még születni).

Természetesen ez a matematikai képlet csupán játék a számokkal és bűneink mennyisége nem fejezhető ki ennyire egyszerűen. Ennek ellenére mégis kicsit kézzelfoghatóbb volt számomra, hogy Jézus mekkora terhet cipelt a vállán, amikor vitte a keresztet. Persze eddig is tudtam, hogy mekkora kegyelemben részesített bennünket, azzal, hogy megváltott minket a bűneinktől. De történészként – ami azt jelenti számomra, hogy a számok nyelvén könnyebben értek –, sokkal közelebb került a vasárnapi szentmise után hozzám ez a tette.

hirdetés

Ahogy háromszor is elesik Jézus a kereszt súlya, vagyis inkább az én bűnöm súlya alatt. És eszembe jut különösen így a nagyböjtben, hogy én is hányszor elesem. Újra és újra elkövetem ugyanazt a bűnt. Ő mégis mindig megbocsát nekem. Ezért sem lankadhatok, és ha elesem, akkor nem maradhatok a földön, hogy már úgyis mindegy. Mindig arra kell törekednem, hogy felálljak és elkerüljem a bűnt, ahogy azt a gyónásban is kimondjuk.

A tegnapi evangéliumban olvashattuk Jézus szavait a házasságtörő asszonyhoz: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki:

„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,1-11)

Sokszor veszem észre magamon, hogy hajlamos vagyok én is egyből ítélkezni, egyből ítéletet mondani embertársaimról. Pedig Jézus könnyen megbocsát nekem, akkor én miért nem teszek hasonlóan? Erről eszembe jut egy számomra kedves ének Pintér Bélától, ami ezt a lelki folyamatot nagyon jól leírja szerintem.

Fontosnak érzem, hogy így a nagyböjt hajrájához közeledve ne tántorítson el az sem, ha elhatározásomban esetleg elbukom, hanem merjek és tudjak is azonnal felállni. Ha más nem azért, mert Jézus sokkal nagyobb terhet vitt a vállán. Elesett, de mindannyiszor felállt. Végezetül pedig megváltott minket a bűneinktől.

Kísérjen ez a lelkület az utolsó két hétben és a húsvét utáni időszakban is minket!

Hortobágyi Tibor

Még nem érkezett hozzászólás