Folytatódik kedvelt sorozatunk, amelyben Papp Miklós felfedi, mit szimbolizál a kettős (sőt, a hármas és a ferde aljú) kereszt, valamint bevezet minket a görögkatolikus kereszt szimbolikájának szépségébe is. Tudtátok, hogy a kettős keresztnek is van fontos magyar vonatkozása?!
Anna (Budapest)
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a jelentése a “kettőskeresztnek”? Sok helyen láttam már, de nem értem, hogy miért van “megkettőzve” Krisztus keresztje? Ez szimbolizál valamit?
A kettős kereszt bizánci eredetű, a középkortól apostoli, érseki, pátriárkai rangot jelent. Ilyen kereszteket vittek a pápai követek, az érsekek, pátriárkák előtt, s címerükben is jelentkezett, jelezve magasabb rangjukat. Szent István (vagy III. Béla?) óta az apostoli királyság jele, a koronázási jelvények egyike, s
hirdetésMagyarországról terjedt el Nyugat-, és Kelet-Európa címerhasználatában.
A kettős kereszt a bizánci birodalomban jelent meg, rendkívül elterjedt a vallási tárgyakon, fegyvereken, érméken, ruhákon, pecséteken. Érdekes módon a Szentföldön is megtaláljuk a kettős keresztet, ahol nem zárható ki még a magyar hatás sem a kereszteslovagok útján. Míg az egyszerű püspökök címerében az egyes kereszt szerepelt, a magasabb rangú érsekek, pátriárkák kezdték használni a kettős keresztet, a hármas keresztet pedig kizárólag a pápa.
Ha már a kereszteknél tartunk, szívesen írok a görögkatolikus keresztekről is. Aki belép egy görögkatolikus templomba, az sok helyen lát olyan kereszteket, melyen mindegyik szár egyenlő, s a közepébe van varrva Krisztus arcképe vagy monogramja.
Nagyon izgalmas ez: a kereszt nyilván emlékeztet Krisztus keresztjére, de egy másik keresztre is, a filozófusok keresztjére.
Az ókori görög filozófus, Anaximandrosz szerint a kereszt egyenlő szárai a világ négy őselemét (tűz, föld, víz, levegő) jelentik, melyeket középen fog össze az ötödik elem, a kvintesszencia, ami szerinte az apeiron (megnevezhetetlen, végtelen). Arról sokat vitáztak, hogy mi az ötödik elem: korábban ezt az anyag különleges állapotának tartották, majd egyre szellemibbnek fogták fel. Az ötödik elem idea, elv, egyesek szerint akár a véletlen vagy a szeretet, de később egyre inkább úgy gondolták (főleg a sztoikus filozófusok), hogy az egész kozmoszt a logosz tartja egybe. A logosz lefordíthatatlan: jelent rendet, igazságot, bölcsességet, értelmességet (ebből lesz a logika).
A keresztények gyorsan átlátták a helyzetet, hogy a logosz tulajdonképpen maga Krisztus. Az Ő képére lett teremtve minden, Ő tart össze mindent szeretetben. Pál ismeri ezt a görög gondolkodást, ezért is fontos, amikor így ír: „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte…
Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat … Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn” (Kol 1,15-17). A keresztények mindent átfogó elvet, a logoszt Krisztussal azonosították, ezért került az egyenlőszárú kereszt közepébe Krisztus képe vagy monogramja. A görögkatolikus kereszt így két világ örököse: benne van a Biblia és a filozófia, a zsidó és a görög világ is. A kereszténység nem egyszerűen az Ószövetség beteljesítője, hanem a filozófiának, a görög világnak adott kinyilatkoztatásnak is a beteljesítője. Ez a kereszt egyben kötelez is, hogy a Biblia mellett tartsuk fontosnak a tudományokat, a filozófiát, hiszen azok a „természetes kinyilatkoztatáshoz” tartoznak.
A keleti kereszténységre jellemző másik kereszt egy olyan hármas kereszt, amelynek az alsó szára ferde. Ennek keleten spirituális jelentősége van: mindig eszünkbe juttatja a két lator sorsát. Az egyik útja felfelé vezetett, a másiké lefelé. A kereszt alsó, ferde szára a mérleg nyelvét jelenti: vajon az én viselkedésem merre vezet? A keresztet szemlélve azért nagyon fontos ez, mert éppen keresztre feszített állapotban véljük magunkat teljesen kiszolgáltatottnak: odaszegez a fájdalom, a szomorúság, a bűntudat, a lelki sötétség. Megfeszítve nem nagyon érezzük magunkat szabadnak, s főleg nem arra képesnek, hogy szeressünk és higgyünk.
Krisztus keresztje a szabadság és a szeretet fája: teljesen megfeszítve is lehet szeretni és hinni. Rákos betegen, elhagyatottan, megtörten, megalázottan, szegényen, megvertként, sőt, haldoklóként is.
Ha már a külső helyzeten nem változtathatunk, a belső hozzáállásunk szabad marad. Azt nem veheti el senki, hogy legalább belül szeressek és higgyek. A vértanúk úgy mondják: „Az életünket elvehetik, az igenünket nem!” Így a kereszt alsó, ferde szára felszabadít (lehet így is szeretni és hinni), de egyben meg is terhel (túl könnyen ne mentsem fel magam). Ehhez persze nem elég az emberi önerő, az intelligencia vagy a pszichológiai egészség, hanem maga Krisztus kell, aki önmagát akarta bevinni a kereszt megfeszítettségébe, hogy ne csak erőt, motivációt kapjunk tőle, hanem az Ő személyes közelségét.
Téged is arra biztatunk, hogy bátran és nyitott szívvel tedd fel kérdésedet!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás