Szemle

Hős erdélyi lány mentett életeket a kollégiumtűzben

Megrendítő, de egyben felemelő interjút adott Lengyel Anna az erdélyi Krónikának: a fiatal egyetemistának köszönhetően menekült meg több diák a Ráday utcai kollégiumtűzben. Egészen fantasztikus, kegyelmi gondolatokat is mondott az interjúban a magyarfenesi diák, aki ösztöndíjjal tanul Budapesten.

Erdélyi hallgatónak köszönhetően menekült meg sok diák a január végi tűzesetben, amely a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában történt. A magyarfenesi Lengyel Anna a segélynyújtásról, az isteni gondviselésről beszélt az erdélyi Krónikának.

„Az első dolog, ami eszembe jut a tűzesetről, az a gondviselés, hiszen olyan sokan megmenekülhettünk” – fogalmazott Lengyel Anna. A Kolozs megyei Magyarfenesről származó lány számos diáktársát értesítette a helyszínen arról, hogy tűz ütött ki a Károli Gáspár Református Egyetem budapesti, Ráday utcai kollégiumában, amely január 23-án leégett. A fiatal lány nagyjából egy időben vette észre néhány bentlakóval a fehér füstöt, és a folyosóra kilépve egy hatodéves teológus közölte velük, hogy tűz ütött ki.

„Elszaladtam a poroltóért, és meg akartuk keresni a tűz forrását, de hamarosan olyan tömény és fekete lett a füst, hogy semmit sem lehetett látni. Így elkezdtük az embereket értesíteni, sorra bekopogtattunk minden szobába. A diákok közül sikerült mindenkit kimenekíteni, és az volt a csodálatos, hogy a legtöbben egyből komolyan vették, rögtön reagáltak, és kimentek az épületből” – részletezte a BBTE Református Tanárképző Karának harmadéves diákja, aki jelenleg Makovecz-ösztöndíjjal tanul Magyarországon.

Rendszeres vendége volt az intézménynek az a 45 éves férfi, aki életét vesztette a tűzben. A tanulók hozzá is bekopogtattak, de valószínűleg nem vette egyből komolyan a figyelmeztetést. Lengyel Anna elmondta, ő néhány másodperccel később indult el az utolsó diákokhoz képest, akik kimenekültek az épületből. A szándékos gyújtogatás következtében leégett kollégium jelenleg lakhatatlan, a bentlakókat rendőri kísérettel, sisakban és maszkban kis időre visszaengedték, hogy összeszedjék a megmaradt tárgyaikat. Az erdélyi hallgató szerint a legfelső szint károsodott a leginkább, a második emeleten – ahol ő lakott – is nagy kár keletkezett, az első szinten pedig nem volt tűz, viszont a tömény füst és a korom oda is eljutott, illetve az oltáskor a víz tönkretette a sok elektromos eszközt.

„A meneküléskor volt bennem egy olyan gondolat, hogy vissza kellene menni a telefonért, laptopért, iratokért, de egy másik gondolat ezt úgymond megsemmisítette. Úgy érzem, hogy ez nem a saját hiúságom volt, hanem az a szeretet, hogy a társaimat előbbre tartom,

és ez nem egy emberi jellemző, hanem Isten jelenléte volt”

– mondta Lengyel Anna. Hozzátette, lelkileg nem viselték meg nagyon a történtek, mivel nagyon gyorsan belátta azt, hogy több oka is van a hálára. “Amikor az udvaron sorra észrevettem a barátaim, ismerőseim arcát, hála töltött el. Később is mindegyre az jutott eszembe, hogy sokkal fontosabb az emberi élet, és bár ez a közösség valószínűleg sokáig nem lakik majd egy épületben, de jó, hogy mind élünk” – mutatott rá az egyetemista.

A fiatal lány felidézte, hogy amikor kimenekültek, és látta, hogy lángokban áll az épület, nagyon hamar elszállt a szomorúsága, amint eszébe jutott a következő ige: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté evangéliuma, 6. rész, 19–21. vers). Utólag kiderült, hogy a diáklány édesapja, Lengyel István református lelkész aznap ugyanerről az igéről prédikált az ökumenikus imahét keretében.

„Arra gondoltam, hogy odavesznek a tárgyak, könyvek, amelyek fontosak számomra, de mégis a legnagyobb, amivel rendelkezhetünk a Földön, az életünk, az nem veszett oda, és a számunkra legfontosabb emberek élete sem. Bár van egy ember, akinek nem sikerült kimenekülnie, és az ő halála nagyon megrázó volt, viszont mégsem érzem úgy, hogy véglegesen lesújtó volna, mert van reménységünk a Krisztusban, aki érte is meghalt, és ez a családapa egész életében hűen vallotta és személyes megváltójának tekintette Jézust.

Úgy gondolom, hogy a családjának is ez a legnagyobb vigasztalás”

Csak a Bibliája maradt sértetlen a hős diáknak a kollégiumtűzben

Forrás: Krónika
Fotó: MTI

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás