2019. 01. 24.

“Nem igaz, hogy gépek tartották életben II. János Pált” – fotósa mesélt a szent pápáról

2005. április 2. 21 óra 37 perc. A világ egy pillanatra elnémult s megállt a hírre: II. János Pál pápa itt hagyott bennünket, hogy megtérjen a Mennyei Atyához. A következő beszélgetésben Arturo Mari, a Szentatya személyi fotósa mesél az Aleteia riporterének a pápához fűződő emlékeiről, többek között arról, hogyan változott a fehér reverenda feketére, vagy amikor kis híján lezuhant a repülőgépük.

– Hogyan emlékszik az első találkozásukra?

– A II. Vatikáni Zsinat idején ismertem meg, akkoriban Krakkó érseke volt. Wyszynski kardinális mutatta be nekem, és később minden alkalommal találkoztunk, amikor Rómába jött.

– És aztán pápa lett belőle…

– Amikor befejeződött a konklávé és kinyíltak a Sixtus-kápolna kapui, én léphettem be elsőként. Ott állt előttem tiszta fehérben. Végtelen szeretettel tekintett rám, és kedvesen üdvözölt. Első gondolatom az volt,  hogy készítek egy fotót, hiszen a világ már alig várta, hogy láthassa az új pápát. Majd meghajoltam és távoztam.

– Melyik a legszebb fénykép, amit a pápáról készített?

– Az év 365 napját vele töltöttem, minden reggel 6 óra 20-tól, amikor fényképezőgéppel a kezemben beléptem a pápai rezidenciára. Szerintem a legszebb fotó az, amit 2005-ben, az utolsó Nagypéntekén készítettem, amint rózsafüzérrel a kezében ült magánkápolnájában. Egy olyan mozdulatát sikerült elkapnom, amit senki más nem látott: fejét a kereszthez támasztotta, megcsókolta Krisztust, majd a szívéhez szorította. Ez a fénykép bejárta a világot, és azt hiszem, mindent elmond az ő pápasáságának lényegéről.

– Ezzel a képpel kapcsolatban sokan azt mondták, hogy azért van keretben, mert a pápa lélegeztetőgépen van. Igaz ez?

– Ez csak kitaláció! Semmi ilyesmiről nem volt szó. Csak a beállítás okozott problémát: a kápolnája annyira kicsi, hogy lehetetlen volt másképp jól beállítani a képet. Ráadásul többen is tartózkodtak bent rajtunk kívül,  nővérek, ápolónők, orvosok. Csak így tudtam lefotózni őt.

– Milyennek kell lennie a pápa személyi fotósának?

– Rendkívül alázatosnak és diszkrétnek. Mindig tudatában kell lennie annak, ki is az a személy, aki mellett dolgozik, hiszen nem egy akármilyen emberről van szó, hanem a pápáról. Például az államfőkkel való, kifejezetten magánjellegű találkozóin megesett, hogy a fülembe jutott egy-két szót a beszélgetésből. Ilyenkor különösen fontos a diszkréció, nem szabad meghallani semmit.

– 1981. május 13-án, a pápa elleni merénylet napján Ön is ott volt, közvetlenül a pápamobil mellett. Akkor készítette azokat a híres fotókat, amelyeken látszik, ahogy Ali Agca golyója eltalálja a Szentatyát. Hogyan emlékszik vissza erre a napra?

– Egyáltalán nem emlékszem, hogyan voltam képes akkor fényképezni. Rögtön észrevettem, hogy valami történik, a pápa a szemem láttára esett el. Talán a Szűzanya vezette akkor a kezemet, és a rutinomnak hála megőriztem annyira a hidegvéremet, hogy kattintottam néhányat, és ezek a képek megmaradhattak az események dokumentumaiként.

A Szentatya szenvedett, de nem panaszkodott. Lefektették a földre, amíg a mentőt vártuk, hogy a Gemelli Kórházba szállítsák. Mindössze kétszer szólalt meg, csak annyit mondott: „Szűzanyám, segíts meg engem! Szűzanyám, segíts meg engem!”

– Félt valaha valamitől a Szentatya?

– Soha semmitől! A következő történetet kevesen ismerik. Szenegál felé tartottunk repülőgépen, és éppen elhagytuk Olaszországot, amikor a Földközi-tenger fölött egy jégfelhőbe kerültünk. Mivel a gépünkön nem volt olyan szerkezet, ami ezt szétoszlathatta volna, 12.000 méteres tengerszint feletti magasságból hirtelen 1.500 méterre zuhantunk. Mindnyájan nagyon megrémültünk, úgy tűnt, le fogunk zuhanni. A Szentatya ellenben teljesen nyugodt volt, továbbra is a helyén ült és a breviáriumát olvasta.

Miután a gép újra felemelkedett, kinézett az ablakon, és mintha mi sem történt volna, mosolyogva megkérdezte: „Történt valami?”

– A fényképeken mindig egy mosolygós pápát láthatunk. Látta őt valaha sírni?

– Gyakran meghatódott, különösen, amikor Afrikában olyan kórházakba látogatott, ahol AIDS-es gyerekeket kezeltek. Néha könnyezni is láttam, és habár mindig igyekezett bátorságot önteni másokba, ilyenkor megmutatkozott, hogy ő is csak emberből van.

– Voltak olyan események II. János Pál életében, amikről nem maradtak fenn fényképek?

– Afrikában történt egyszer, egész pontosan Angolában, hogy a fehér reverenda, amit viselt, teljesen fekete lett! Éppen egy szegény családot látogatott meg, és miközben beszélgettek, a kísérői narancslevet és süteményt hoztak. A Szentatya megkínálta a gyerekeket, majd két perc múlva már ki sem látszott közülük: ugrándoztak körülötte, mindenfelől rángatták a ruháját, a nyakába csimpaszkodtak, úgyhogy végül a reverendája tiszta fekete lett! Nem sokkal később az elnökkel volt találkozója, úgyhogy vissza kellett mennie a nunciatúrára átöltözni.

– Melyik az utolsó kép, amit a pápáról készített?

– Ez egy olyan fénykép, amelyik soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt. II. János Pál már a koporsóban feküdt és a titkár, Monsignore Dziwisz és a ceremóniamester, Monsignore Marini éppen az arcára helyeztek egy fehér leplet, ahogy ezt a protokoll megkívánta. Megható pillanat volt, soha nem felejtem el!

– Sokan azt mondják, az utolsó órákban a Szentatya már nem volt tudatánál és hogy már csak gépek tartották életben.

– Igen, azt is beszélték, hogy már három nappal azelőtt meghalt, hogy hivatalosan bejelentették volna a halálhírt. Abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam vele nyolc órával a halála előtt. Amikor az ágyához léptem, térdet hajtottam és Don Stanislao jelentette neki: „Arturo van itt.” A Szentatya felém fordult és széles mosollyal így szólt: „Köszönöm, Arturo, nagyon köszönöm!”, majd újra a másik oldalára fordult. Teljesen magánál volt. Az sem igaz, hogy gépek tartották életben, csak egy oxigénmaszkot láttam a párnája bal oldalán. Derűs volt, készen állt a hazatérésre.

 

Fordítás: Csepely Rita

Forrás: Aleteia

Fotók: clonline.org, donboscosalesianportal.org, stanzevaticane.org, osv.com

Borítókép: Students at St. Leo Catholic School in Melbourne, Australia, surround Pope John Paul II as he visits their classroom in November 1986. Blessed John Paul, known as a globetrotter who made 104 trips outside Italy, served as pope from 1978 to 2005 and was beatified by Pope Benedict XVI May 1, 2011. He will be canonized April 27 with Blessed John XXIII. (CNS photo/Arturo Mari, L'Osservatore Romano) (March 23, 2014) See stories SAINTS- March 19, 2014, March 21, 2014 and to come.
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás