Blog, Zenék

Az öt kedvenc dalom a Gável Testvérektől

A magyar keresztény könnyűzene történetének egyik legmeghatározóbb zenekara: zenéjük igényessége éveken át kiemelte őket, később pedig részben saját döntésből már nem szerepeltek annyit a rivaldafényben. A Gável Testvérek – avagy Eucharist – sokunknak volt nagy kedvence: íme öt dal, amelyet egészen biztosan nem fogunk elfelejteni!

Gimnazista koromban őrült módon rajongtam a Gável Testvérekért: alighanem sokaknak ismerős lehet a zenekar, akik manapság már Eucharist néven tevékenykednek. Fénykorukat talán a 2000-es évek első évtizedében élték, legalábbis akkor szinte egyeduralkodónak számítottak. Emlékszem, hogy a legjobb barátommal mennyire be voltunk sózva, amikor megtudtuk, hogy jönnek a sulinkba, napokon át rongyosra hallgattam a discmanen a CD-ket. 

Az 1997-ben alapított zenekar a Szent Család-énekkarából nőtt ki, még Testvérek néven. Később Gável Testvérekre módosult, majd ezt követően Eucharist névre váltottak, hogy így még jobban Istenre tudjanak fókuszálni. Üdítő színfoltja volt a keresztény zenei életnek a hangzásvilága és igényessége, így valóban hamar rendkívül népszerűek lettek – ahogy a mellékelt ábra mutatja még a gimnáziumokban is. Sokak számára éppen ezért valóságos nosztalgia party következik, hiszen magam is most poroltam le régi albumjaikat, hogy újra tinédzserkori lelkesedésemmel énekeljem dalaikat.

Íme egy teljesen szubjektív lista a kedvenc Gável-dalokról: aligha kell jobb program így hétfő estére, minthogy lélekben kicsit megnyugodva dicsőítsük Istent!

1: Tápláló szent kenyér

Tápláló szent kenyér,
Tápláló drága vér,
Betölti szívemet a végtelen.
Békémnek záloga,
Lelkemnek otthona,
Formáld át életem,
Légy velem! 

 

2. Téged választottalak 

Jézus én Téged választottalak,
Hol halál jár és fojtogat,
Ott Te vagy nekem az élet!
Feléd tárom két kezem,
Engem küldjél Istenem,
Jelként, ahova kell!

Hát jöjj és élj velem,
egy egész életen át!
Nem győz a félelem,
Ha látja szívem Urát!

Jézus én Téged választottalak,
Hol halál jár és fojtogat,
Ott Te vagy nekem az élet!
Feléd tárom két kezem,
Engem küldjél Istenem,
Jelként, ahova kell!

Hát jöjj és élj velem,
egy egész életen át!
Nem győz a félelem,
Ha látja szívem Urát!

 
3. Valaki rám néz

Valami eltörött idebent, nézd!
Valami fáj, és oly’ nehéz.
Üres a csend és görcsben a kéz,
De valaki rám néz…

Perc fut a perc után, hideg a fal…
Az éjszaka átölel, csak ő akar.
Keserű lett a számban a méz,
De valaki rám néz…

Elbújnék szótlan itt, legbelül én,
A semmilyen semmi-lét közepén,
Hol messze a hang és távol a fény,
De valaki rám néz…

Fény gyulladt mégis, nézd, itt benn valahol!
Lángolj, csak lángolj, égő csipkebokor!
Látom az arcát, a tekintetét…
Érzem, olvad bennem a jég.

Minden, mi eltörött, újra egész.
Dalol a szív, és édes a méz.
Az, ami fáj, már nem nehéz,
Mert valaki rám néz..

4. Krisztus lelke

(Loyolai szent Ignác imája)

Hadd legyek Nálad, házam a házad!
Életem védd, ne törjön rám gonosz ellenség! Óvj!
Ha közel az órám, magadhoz hívjál!
Ott minden szent velem zeng, áldja neved örökké!

Krisztus Lelke, szentelj meg engem!
Krisztus Teste, üdvözíts engem!
Krisztus Vére, ihless meg engem!
Feltörő víz Jézus oldalán,
mosd tisztára hófehér ruhám!
Halld meg hangom, majd ha Téged szólít!
Sebeiddel ölelj át!

Hadd legyek Nálad, házam a házam!
Legyen erőm mindaz a kín, ami Téged elér, s fáj!
Ha közel az órám, magadhoz hívjál!
Ott minden szent velem zeng, áldja neved örökké!

Krisztus Lelke, szentelj meg engem!
Krisztus Teste, üdvözíts engem!
Krisztus Vére, ihless meg engem!
Feltörő víz Jézus oldalán,
mosd tisztára hófehér ruhám!
Halld meg hangom, majd ha Téged szólít!
Sebeiddel ölelj át!

5. Istenarc

És az abszolút kedvencem, amely dalt már akkor felismertem, amikor még el sem kezdték játszani. Reményik Sándor verséről külön blogot kellene írni – egyszer talán sort is kerítünk rá – de érdemes mélyen, akár soronként elgondolkodni a szövegén. Érdekes, hogy mennyire nem értettem fiatal gimisként – de mégis mennyire szerettem – és mennyivel magával tud most ragadni. Kívánom neked, hogy találd meg azt az istenarcot, amely el van temetve benned, és hogy tényleg ne nyugodj meg addig, amíg meg nem találod!

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Föleibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban,
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, csákányt ragadok.
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Fotó: Eucharist Zenekar Facebook-oldala

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 12. 04. 00:49

    Üdv!
    ” lélekben kicsit megnyugodva dicsőítsük Istent! ” Azért tisztázzunk valamit,Isten dicsőítése nem Istennek fontos,hanem mi nem tudunk meglenni nélküle illetve így érezzük boldognak magunkat,hogy azt hisszük, Istennek ez jó.Tegyük fel,hogy ezzel tisztában vagyunk.Ha igen,akkor csináljuk nyugodtan.
    Ám ha azt hisszük,hogy ezt kívánja Isten tőlünk akkor nagy a baj.
    Két okból is. 1:Nem ismerjük fel Isten mit akar tőlünk. 2:Nem tudatosul bennünk,hogy mit miért teszünk.
    Még nem gondolkodtatok el azon,hogy mért nem jó (van ahol tilos) Istent ábrázolni?E vallás gyermekei – bár lehet,hogy csak hagyományból csinálják ezt (és nem tudásból) – de ezzel közelebb kerülnek Istenhez,pontosabban nem hülyeséget látnak.És mi még őket sajnáljuk le.
    Istent megérteni rettentően nehéz ÍGY. Egyébként hihetetlenül egyszerű.
    Érdekes nekem,hogy nem veszitek észre mennyire korlátozzátok és együgyűsítitek Istent.Magatokat viszont mennyire az égig emelitek.Ezen most ne mérgelődj,gondolkozz el rajta.
    Ritkán teszem,de köszönet a bátor szerkesztőnek!! Neki kijár a hála. (Istennek is lehetünk hálásak,de nem úgy ahogy tesszük,de ez már más téma)