A Papp válaszol – papi hivatás, testi vonzalom, jóga

Folytatódik A Papp válaszol című sorozatunk: Papp Miklós görögkatolikus pap – és háromgyermekes családapa – hetente válaszol a 777 olvasóinak kérdéseire. Rengeteg kérdés érkezik hozzánk, ezért türelmeteket kérjük a válaszok kapcsán!

Péter (Budapest)

Három éve vágyódom már a papi és szerzetesi élet után. Amikor elmondtam a szüleimnek, nagyon ellene voltak, ezért a félelem miatt, rövid ideig beletörődtem abba, hogy nem lehet meg a szívem vágya. Azonban a lelkem nem hagyott nyugodni, és azóta, úgy érzem, mintha még erősebb lenne a Jó Isten hívása. Mindennap imádkozom, hogy a helyes döntést hozzam meg. Azt szeretném kérdezni, tudna-e tanácsot adni, hogy mit lehet tenni még ebben a helyzetben?

Benedek (Győr)

Kiskoromban már éreztem hogy a Jóisten papnak hív. Amikor elmondtam a szüleimnek, ők kíméletesen, de határozottan elutasították ezt, mondván hogy unokát szeretnének. Úgy tűnt, hogy beletörődöm ebbe, azonban 10 év után újra érezni kezdtem a hívást, most már felnőtt fejjel. Amikor újra elmondtam a szüleimnek, nagyon durván és keményen utasították el, mintha csak csírájában akarnák elfojtani bennem a vágyat a papi hivatás után. Félelemből újra meghátráltam, de azóta sem nyugodt a lelkem, mert szilárdan érzem az elhívást. Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet ilyen helyzetben tenni, vagy mondani a szüleimnek? Nem akarom őket megbántani, de határozottan szeretném velük tudatni, hogy én ezt a hivatást akarom választani.

A II. Vatikáni Zsinat gyönyörűen tanítja, hogy Isten mindenkit szentségre hív: papot, szerzetest, világit – nincs két szentség, két Krisztus, Isten mindenkit az egyetlen szentségre hív. De mindenkinek saját útja van az életszentségre. Karl Rahner úgy mondja: „csak egyetlen tökéletesség van, de mindenki a saját tökéletességére kap meghívást.” Azaz „egyedi formájú életszentségre hív minket Isten”. Azt az utat kell megtalálnunk, ami a „jobb út” az egyedi életszentséghez. Azért házasodjon valaki, mert neki az a jobb út, s azért legyen pap-szerzetes, mert neki az a jobb út.

hirdetés

Ne engedményből, menekülésből, félelemből, vagy a másik út lenézéséből.

A nagy kérdés: hogyan is dől el ez a jobb út? Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy itt két szabadság köt szövetséget. A két végletes gondolkodást akarjuk kerülni: az egyik szerint Isten mintha előre pontosan elrendelte volna az én utamat, nélkülem eldöntött volna mindent rólam. Ekkor Isten kezében lennék bábu. A másik véglet szerint akaratom csak nekem van, Istennek semmilyen terve nincs, s ekkor az én kezemben lenne Isten dzsinn. Az első végletben az imádság arra való lenne, hogy csak felfedezzem a nélkülem eldöntött fatális akaratot, a másik véglet az imában Istenre akarja erőltetni a saját akaratát. A Biblia Istene azonban nem ilyeneknek mutatja magát, hanem olyannak, akivel lehet szövetséget kötni. Az imádság együtt-eldöntés. Minden hivatás ilyen szövetségkötés: talán Isten is szívesen hív téged titokzatos módon a papságra, és te is szívesen adnád bele magad ebbe a szolgálatba. Ha ez a belső szövetség „eldőlni látszik”, akkor kell a napvilágra hozni immár a döntést.

A belső küzdelem után jön a külső küzdelem: sokszor először a szülőkkel. Két alapszabályt szeretnék mondani: az egyik, hogy

nem a szüleink életét kell élnünk.

Nem vagyunk tárgyak a szüleink kezében, nem kell megélnünk az ő vágyaikat (delegálás). A másik: ha saját útnak azt ismerjük fel, hogy papnak kell lennünk, ha erre van a „jobb út” az egyedi életszentséghez, akkor erről lemondani súlyos bűn lenne. Azt kell megérteni, hogy nem egy fakultatív teendőről mondok le, hanem a jobb utamról. Krisztus a „nagyobb szeretetre” hív, ha ezt visszautasítom, akkor lemaradok a legjobb létlehetőségemtől. A bűn egyik komponense pedig a lemaradás a jobb énemtől, a nagyobb szeretettől, a felkínált kegyelemtől.

Gyakorlatilag én azt javasolnám: keresd meg az illetékes papi szeminárium egyik elöljáróját, s beszéljetek a lehetőségekről. Ha a szülők ezt nagyon emésztenék meg, akkor kompromisszumszerűen annyit kérnék, hogy megpróbálom, próbaként fogadják el ők is. Aztán gyümölcséről a fát. A papnövendéknek is fel kell mérnie, hogy valóban itt van-e a helye, meg tudja-e tanulni a teológiát, gyümölcsöző-e az életformája (azaz nem álmodozás volt-e a papi hivatás). Másrészt a szülők is láthatják a jó gyümölcsöket: a fiam megtalálta a helyét, boldog, jó gyümölcsök vannak az életében.

A szülőktől nem engedélyt kérek, hanem elfogadást, és bizalmat, hogy majd a gyümölcsöket nézzük meg.

Érdemes lehet szövetségeseket bevonni, akik támogatják az utamat: kikre hallgatnak a szülők? Fontos lehet olyan pap bevonása, akit különösen tisztelnek, vagy más papok szüleit, akik már jártak hasonló cipőben. Meg kell érteni, hogy a szülőknek is gyászmunka, ha a fiaik nem azt a jövőt valósítják meg, amit elképzeltek. Szépen vagy nehezebben, de akkor is le kell válni, s hátha a jó gyümölcsök nekik is gyógyírt jelentenek.

Bence (Budapest)

Nekem az lenne a kérdésem, hogy egy házasságban mennyire fontos a testi vonzalom? A barátnőmmel 2 éve együtt vagyunk, nagyon sok közös van bennünk, és úgy gondolom összeillünk, szeretjük, tiszteljük egymást, azonos az értékrendünk, de az utóbbi hónapokban azt fedeztem fel, hogy már kevésbé szépnek látom, az alakját és az arcformáját is. Más nőket sokkal vonzóbbnak tartok.

A jó házassághoz szeretni kell egymást: de mit jelent a szeretet? A görög filozófia 3 fogalmat használ: erósz, filia és agapé. Az agapé a feltétlen szeretet jelenti, amikor feltételek nélkül, jóban és rosszban, mindhalálig együtt akarunk élni. Az agapé a szent szeretet, az isteni szeretet jelenléte, amikor már nem ketten, hanem hárman vagyunk Istennel. A másik szeretet a filia, ami nagyjából a közös értékrendet jelenti. Örvendetes, ha ez köztetek megvan! Nem tudjuk, a jó Isten milyen lapokat oszt majd a házasságunknak, de azzal fogok tudni karöltve haladni, s együtt venni az akadályokat, akivel a legfontosabb kérdésekben egyezik az értékrendem. S a szeretet harmadik fajtája az erósz. A házasságban fontos a testi vonzalom, a testi gyöngédség (ami persze sohasem csak testi, hiszen jelen van benne a filia és az agapé is). A házasságban egyik sem kerülhet végletesen túlsúlyba, végletesen egyiket sem szabad elveszíteni. Egy élő egyensúlyra törekszünk, ami az élet változásait rugalmasan nyomon követi, de egyik sem vész el.

Mindebből két fontos következtetést szeretnék mondani: az erósz vonzalmára egész életünkben ügyelnünk kell. Fontos a házasságkötés előtt és után is! A párkeresés idejében igenis fontos a vonzalom, s talán a legrendesebb keresztény hittanosainknak kell elmondani: nincs senki homlokára írva, hogy rendes házastárs és szülő lesz, hanem elsőre a látszat látszik. Azaz tudni kell vonzónak lenni. S ezt életben kell tartani a házasságban is: akarni kell tetszeni a férjemnek-feleségemnek; kiábrándító lehet, ha a férjem mindig pongyolában lát otthon, vagy a feleségemet farmerban kísérem el Liturgiára. Meg kell tisztelni egymást. Szóval jól érzed, hogy itt egy élethossziglani küzdelem van.

Ugyanakkor nagyon szeretném mondani: szebb mindig lesz.

Nem azzal kell házasságot kötni, aki a világ legszebbje, hanem aki nekem a legszebb és legjobb.

Házasságot azzal kötünk, akivel erősek vagyunk. Bizonyosan láttál már szinte üres szépséget… Nagyon kell vigyáznia a mai fiatalnak, mert a virtuális világ nemvalódi szépséget tol az arcába, s ő nem veszi észre a hús-vér igazi szépséget. Egy nő szépségének kikutatása élethossziglani kaland: látni, amikor kecses a járása, bámulni, ahogy alszik, csodálni kismamaként kiteljesedve, megélni, ahogy éretten dámává válik… Nagy kaland barátom, egy értékes kapcsolatot fel ne rúgj valami színpadias virtuális szépségért – se most, se később!

István (Budapest)

Kedves Miklós atya! Jógázhat-e jó szívvel egy katolikus keresztény, ha szilárd a hite, és ha “csupán” a teste, idegrendszere jó karbantartása az ászanagyakorlással a célja? Ismerek hazánkban élő indiai katolikus szerzeteseket, akik ászanáznak, mi is tehetjük ezt? Van-e bármilyen veszélye, ha a Jálics Ferenc jezsuita atya féle Jézus-imával, meditációval kombinálva naponta végezzük e légzéssel összekapcsolt testgyakorlatokat? 

A magánvéleményem szerint a jógában nem lehet eltekinteni a jóga által sugalmazott világképtől. Minden sportnak-testgyakorlatnak van szellemisége, hiszen abban sohasem csak testként veszünk részt. A jóga nem sport, testgyakorlás, hanem meghatározott hindu világkép tartozik hozzá.

A statisztika alapján azt látjuk, hogy sok jógázó elmarad a keresztény hittől, s ez nem lehet véletlen.

A morálteológiában létezik a „hit veszélyeztetésének” bűne, amikor felelőtlenül veszélyeztetem a hitem. Én azt gondolom, Isten önmagában is egy nagy titok, kikutathatatlan misztérium, ami önmagában elég nehéz – hát még ha veszélyeztetem is zavaros világképekkel… Csak akkor tartom elfogadhatónak a különböző légzőgyakorlatokat, ha a szobádban egyedül végzed. A vezetőedző ártalmatlannak tűnő szavai (pl. „egy vagy a mindenséggel”) nélkül, mert összezavarhatnak. A Hittani Kongregáció írt a keresztény meditáció szempontjairól (magyarul is olvasható), melyben „pszichofizikai előkészületként” el tudja fogadni a különböző testi-meditációs technikákat, de ezek csak előkészületek a szív személyes imájához.

Másrészt örülök, ha szeretnél igényes testi-lelki összeszedettségben imádkozni. Igen sok keresztény „testfelejtőként” imádkozik, a teste teherré, vagy szinte ellenfelévé lesz az imában. Ki kell művelnünk a megfelelő testtartást, gesztusokat (térdhajtás, leborulás, állás, keresztvetés), melyek segítik az imát. Az imádság testkultúrája ki hatni az élet más területeire is. DE! Krisztus sehol sem mondja, hogy „guruvá” kellene válnunk. Egyszerűen elmondja a Miatyánkot. Sok buddhizmusból megtért vallomás olvasható arról, hogy a Miatyánk a legmagasabb rendű meditáció! Egyedül a szív imája számít, lelkünk kamrácskájában. Meglehet, hogy egy egyszerű, ősz hajú bácsi szemlélődőbb tekintettel lépked az Eucharisztia felé, mint mi sokan körülötte. Ma kétségtelenül bántó az a testfelejtő imamód, amit Európában művelünk, kétségtelenül szükség van komoly testművelésre.

De a legelső mindig a szív imája.

Téged is arra biztatunk, hogy bátran és nyitott szívvel tedd fel kérdésedet!

hirdetés