2018. 10. 19.

Éljen a monogámia!

A napokban az egyik legolvasottabb magyar internetes újságon megjelent egy cikk a monogámiáról. A reklámcéllal íródott cikket nem is a honlap szerkesztői jegyzik, és az egyik legújabb magyar filmet hivatott népszerűsíteni. A PR ügynökség egy meg nem nevezett tagja a film témájából adódóan be akarja bizonyítani a kedves olvasóknak, hogy a monogámia és a házasság intézménye mára már ódivatú, és egyszerűen tarthatatlan dolog, mely teljességgel ellenkezik az emberi természettel.

A statisztikák szerint ma Magyarországon a házasságok fele válással végződik. Ebből az adatból persze következtethetünk arra, hogy a házasság intézményével van a baj, okolhatjuk ezt az elavult rendszert és kitalálhatunk kifogásokat magunknak, hogy ez természetellenes; régen érdekből házasodtak; az embernek szüksége van az izgalmas, és más partnerekkel folytatott szexuális életre stb.

Elterelhetjük a témát másfelé, de be kell látnunk, hogy alapvetően velünk van  a baj, és nem a házassággal.

Velünk van a baj és a szexuális forradalommal, meg a popkultúrával, ami hazudott nekünk a házasságról. A filmek, könyvek, szerelmes dalok egymást hergelik és azt hazudják nekünk, hogy nem kell küzdenünk. A Nagy Ő majd bekopogtat az életünkbe és minden kívánságunkat teljesíti, minden kritériumnak megfelel és a jövőnk együtt nem lesz más, mint boldogan mosolygós és kacarászós jelenetek montázsképe.

És mi ezt elhittük.

Elhittük, hogy a szerelem könnyű, és nem kell küzdenünk érte. Elhittük, hogy nem kell feladnunk a saját önzőségeinket, elhittük, hogy a másik a mi szükségleteink kielégítésére lett megteremtve. Elhittük, hogy a másik azért lélegzik, él, mozog, kel fel minden reggel, hogy minket és csakis minket boldoggá tegyen. Elhittük a hazugságokat, és nem vesszük komolyan a döntéseinket. Rohanunk egyik kapcsolatból a másikba, akkor is, ha nem vagyunk igazán szerelmesek, csak nekünk legyen jó, és amikor rádöbbenünk, hogy ez nem a legjobb, akkor úgy dobjuk ki a másikat a kukába, mint ahogyan azt az almacsutkával tennénk. Végig karcoljuk egymás lelkét, olyan sebeket hagyunk hátra, melyeknek évek kellenének a gyógyulásra, de mi magunk sem hagyunk rá időt, mert “tovább kell lépni, hiszen csak egy kapcsolatban lehetünk boldogok”. Tudjuk, hogy valami nem stimmel, nem látjuk azt a “Boldogan éltek míg meg nem haltak” befejezést az életünkben, és ahelyett, hogy magunkba néznénk, a kapcsolatot okoljuk, a másikat, és a monogámiát.

Pedig a monogámia gyönyörű!

Nem olyan mint a filmekben, mert az intimitást nagyon nehéz megfilmesíteni. Nem vegytiszta öröm, viszont mély boldogság. 

Egy kapcsolat tartósságához tudnunk kell a másik érdekeit a sajátjaink elé helyezni. És bizony el kell fogadnunk, hogy senki sem tökéletes, mindenkinek vannak rossz vagy jó napjai, és tennünk kell azért, hogy a nehezebb időkben is kölcsönös szeretettel, tisztelettel és türelemmel forduljunk a másik felé. Ma Magyarországon a házasságok fele válással végződik, azonban a másik felük nem… Akik együtt maradnak, ők hogyan csinálják? Tegyük fel ezt a kérdést magunknak és lássuk meg, hogy van remény! Egy jó kapcsolatban fontos az alázat, és saját hibáink felismerése, és ebben a bűnbánó és türelmes szív tud leginkább a segítségünkre lenni. Az a szív, amiben  Krisztus békessége lakik türelmes, megbocsát, és úgy tudja látni a párját, ahogyan Isten is látja. Nem a szexuális kielégülésének tárgyaként, nem egy boldogság-automataként, hanem egy vele összeforrt lélekként.

Kísértések mindig voltak, vannak, és lesznek az életünkben. Ne higgyük el a kísértőnek, hogy mi nem vagyunk képesek jobbra, többre és szebbre. Ne dőljünk be ennek a hazugságnak, Istennel együtt minden lehetséges! Ha folyamatosan felé fordulunk, és az Ő áldását kérjük az életünkre, a kapcsolatainkra, a házasságunkra, akkor meg fogja adni nekünk azt az útmutatást, aminek a segítségével egy teljes életet tudunk élni. Ha Isten a harmadik fél a házasságunkban, akkor biztos jó kezekben tudhatjuk kapcsolatunkat.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás