A megbocsátás keresztény életünk alapvető eleme. A közelmúltban az Ascension Presents megjelentetett egy történetet Mark Mary ferences atyától, amiben egy fiatal nőről mesél, hogy hogyan bocsátott meg a férfinak, aki meglőtte és ezáltal egy életre lebénította. A következőkben Mark Mary atya beszámolóját olvashatjátok.
Az egyik közkedvelt szakasz a Bibliában a Filippieknek írt levél 4:13 – „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” De vajon ez igaz?
Beszélgessünk kicsit erről.
Régen, mikor Hondurasban éltem, gyakran látogattam meg az olyan embereket, akik képtelenek voltak elhagyni otthonaikat. Az egyik ilyen nő, akit meglátogattam, egy Reyna nevű fiatal hölgy volt. Reyna nagyjából 22-23 éves lehetett akkoriban. Egy véletlenszerű erőszakos cselekmény folyamán meglőtték, lebénult, és kerekesszékhez kötve élte az életét.
Minden héten meglátogattam őt. Mellé ültem, beszélgettem vele, imádkoztam vele, meggyóntattam, és kiszolgáltattam neki az Oltáriszentséget. Pár hónap elteltével barátokká váltunk. Végül eljutottunk oda, hogy meg tudtam kérni rá, mesélje el a történetét. Reyna elmondta, hogy amikor még csak tinédzser volt, egy este valaki megpróbált ellopni tőle egy apró, jelentéktelen dolgot, de ez odáig fajult, hogy a végén meglőtték, melynek következtében lebénult. Mialatt mesélte a történetét, szó esett a nagy sötétségről és a mély fájdalomról is, amit megtapasztalt.
hirdetésElég csak belegondolni, milyen szörnyű tragédia ez egy fiatal lány számára, aki előtt még ott az egész élet!
Ahogy folytatta a történetét, egy kicsit elmagyarázta a mindennapi rutinját, és azt a fájdalmat, amit még mindig érzett.
Egy idő után elkezdett gondolkozni és megosztotta velem, hogyan bontakozott ki az Úrral való kapcsolata az események hatására, és hogy minek a megtételét sugallta neki az Úr.
„Tudod Testvér, a fájdalom még mindig ott van” – mondta. „Rendszeresen fájdalmat érzek, de elfogadom, és felajánlom a szenvedéseimet az Úrnak az utcagyerekekért, hogy az Úr áldja meg őket, és hozzon valakit az életükbe, aki befogadja őket és gondjukat viseli.”
„Tudod Testvér, a legjobban az fáj, hogy ismerem a személyt, aki meglőtt” – folytatta.
Mert ez a fiú még mindig ott élt a környéken.
„Tudod Testvér, nem gyűlölöm. Megbocsátottam neki” – mondta.
Micsoda hitvallás ez! Az Úr megadta Reyna-nak a kegyelmet, hogy ne csak elfogadja és felajánlja ezt a nagy tragédiát, ami vele történt, hanem még azt is, hogy meg tudjon bocsátani annak a fiatalembernek, aki ezt a nagy szenvedést okozta neki!
Ha az Úr olyan mélyrehatóan tud működni Reyna életében, hogy képes legyen megbocsátani valakinek, aki ennyi fájdalmat okozott neki, akkor biztosan igaz, hogy nincs olyan, amire az Úr ne lenne képes. Nincs olyan küzdelem, nincs olyan akadály, nincs olyan életharc, ahol az Úr ne győzedelmeskedne!
Legyen bizodalmunk az Úr erejében, és valóban hagyjuk működni Őt az életünkben, legyen szó megbocsátásról, vagy a bűneinkkel való küzdelmeinkről.
Mondjuk: „Uram, bízom benne, hogy mindent meg tudok tenni a Te segítségeddel. Győzedelmes lehetek a megbocsátásban, győzedelmes lehetek a hűségben. Jöjj, Uram Jézus, légy győzedelmes az életemben.”
Fordította: Ward Henrietta
forrás: churchpop.com
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás