Isten azt akarja, hogy hagyd abba a panaszkodást

A legkisebb dolgokon is bosszankodsz? Itt az ideje, hogy a morgolódásodat hálává alakítsd.

Múlt ősszel egy barátom megosztott egy New York Times cikket, melynek címe A mikropanaszkodás: Semmi sem túl kicsi ahhoz, hogy panaszkodjunk miatta (The Microcomplaint: Nothing too small to Complain About).

Szórakoztató volt olvasni mindazokról a buta panaszokról, amelyeket a hírességek világgá kürtöltek: attól a nyomorúságtól kezdve, hogy csak koffeinmentes kávé van, az író által ’kérkedő panaszkodásnak’ nevezett jelenségig, miszerint az illető nem tudott kerub képpel ellátott perzsa szőnyeget vásárolni.

Ám úgy tűnik, hogy ez a szokás nem csak a hírességekre korlátozódik. Hajózási társaságok igazgatói ugyanolyan szórakoztató panaszokat kaptak. Például egy utas bejelentette, hogy a tenger “túl hangos”, míg egy másik utas zúgolódott amiatt, hogy nincsenek hírességek a Celebrity Cruise hajóin.

A panaszkodás kultúrájában élünk

A múltban a panaszkodás általában magán berkeken belül zajlott. Manapság azonban nem csak elfogadott a nyilvános panaszkodás, akár a legkisebb kényelmetlenségek miatt is, hanem gyakran bátorításra is talál az ilyesfajta viselkedés. Még egyfajta kommunikációs stílusnak is tekintik.

hirdetés

Vajon a keresztények mentesek a “mikropanaszkodástól”, vagy részesei a “panaszkodás kultúrájának”? Mit mond a Szentírás a panaszkodásról?

Csak meg kell vizsgálnom a saját hozzáállásomat, és át kell olvasnom a férjemnek küldött üzeneteimet, hogy rájöjjek: a keresztények is hajlamosak a “mikropanaszkodásra”.

“Mi van már ezzel az esővel? :(”

“Kilazult drót – egy újabb út a fogszabályzásra. :(„

„Nem lesz ma időm futni. :(”

Egy kihívás minden dolgot morgolódás nélkül végig csinálni

Bár nem vagyok nagy annyira aktív a közösségi médiában, többé-kevésbé azért ismerem a “panasz stílusú” kommunikációt, ahogyan az az emotikonok használatából látható. Már nem tűnik kicsinyesnek, hogy panaszkodjak az időjárásról (ami elég nehéz Dél-Kaliforniában), hogy foglalkoznom kell a gyermekeim fogászati időpontjaival (amelyeket a kitűnő biztosítási tervem fizet), vagy hogy nincs elegendő időm edzeni (ami valószínűleg azért van, mert túl sokáig aludtam). Nagyon első világbeli problémák ezek.

Miközben segítettem a fiamnak, hogy megtanulja a Filippieknek írt levél 2:14-t: ” Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent”, egy olyan szakaszt, amelyet megpróbáltam óvatosan elkerülni, hogy az emlékezetembe vésődjön, éreztem a Szentlélek bizonyító erejét.

A fiamnak egy öt napos táblázatot kellett kitöltenie, ahol az egyik követelmény az volt, hogy nem panaszkodik. Az ötödik napon húsgombócot készítettem vacsorára, ami egészen biztosan nem a kedvence. Túljutott a vacsorán panaszkodás nélkül, és még köszönetet is mondott nekem. Vajon osztoztam-e “bátorító stílusú” kommunikációjában, vagy a hálával kapcsolatos hozzáállásában, mint ahogy kedvenc szakaszom, az 1 Tesszaloniki 5:18 bátorít? „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.”

A panaszkodás egy választás, amit nem kell megtenned

Nem mi vagyunk az első nemzedék, akik küzdenek a morgolódással.

• A Számok könyve rögzíti, hogy az izraeliták panaszkodtak és ezzel felszították Isten haragját (11: 1-3). „S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén. Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt. A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.”
• A Szentíráson keresztül világossá válik, hogy nincs helye a panaszkodásnak egy istenfélő életben, még akkor sem, ha 40 évig vándorolna egy sivatagban.
• Az Efezusiaknak írt levél 4:29-ben Pál arra figyelmeztet bennünket, hogy használjunk olyan szavakat, amelyek másokra építő jelleggel hatnak. „Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.”
• Krisztus még a szenvedésben sem panaszkodott, amikor igazságtalanul vádolták és gúnyolódtak rajta. „Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.” (Iz 53:7) Szenvedett értünk, és példát mutatott nekünk. “Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is szenvedett értünk, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.“ (1Pét 2:21)

Tehát ma milyen hozzáállást választunk – a panaszt vagy a hálát? A Korintusiaknak írt I. levél 4:7-ben minden benne van: „Mid van, amit nem kaptál? “

Semmi sem a miénk. Minden Istené. A Szentlélek segíthet abban, hogy morgolódó hozzáállásunkat hálává és dicsőítésé formáljuk.

Fordította: Ward Henrietta

Forrás: fervr.net

hirdetés