Néhány templomban a jelenlévőket arra ösztönzik, bevételeik 10%-át adják az egyháznak. Ezt nevezzük tizednek – az Ószövetségben az izraelitáktól megkövetelték, hogy az egyházi tizedet (jövedelmük 10 %-át) fizessék papjaiknak a templomukban. Bár sok keresztény fizet tizedet, az Újszövetségben nincs semmiféle utalás arra, hogy a mai napig ezt kell tenni.
Ahelyett, hogy automatikusan a tizedet fizetnénk (amit könnyen ki lehet számolni), saját magunknak kell eldöntenünk, hogy mekkora összeget adjunk. Ez talán könnyebbségnek tűnhet, de valójában nehezebb meghozni a döntést, hiszen emberi bűnös természetünk azt diktálja, a lehető legtöbbet tartsuk meg magunknak és minél kevesebbet adjunk abból, amink van. Érdemes megfontolnunk a következő sorokat:
„Csak egy életed van, ami hamar véget ér, Csak az marad meg belőle, amit Krisztusért tettél.”
– Charles Thomas Studd
Akkor hány százalékot kellene adnunk?
Nos, a Biblia ezt nem írja, hanem egy alapelvet mond, hogy adakozzunk nagylelkűen!
De mennyire kell nagylelkűnek lennünk? Ez 50, 30 vagy 5 százalékot jelent?
Mindenben követnünk kell Jézus példáját, aki olyan nagylelkű volt, hogy az életét adta és meghalt értünk, hogy nekünk ne kelljen szembesülnünk Isten ítéletével. Jézus a nagylelkűség példaképe.
A Biblia azt tanítja, hogy a szívünkkel döntsük el, hogy mekkora összeget szánunk az egyháznak, és ezt örömmel adjuk, ne kényszerből! Egy bölcs ember egyszer azt mondta, mikor adakozol, legyen az a saját döntésed a nagylelkűség elve szerint, a keresztre feszített Krisztus példájával.
Adj örömmel!
Mark Boyd
Forrás: fervr.net
Ezt a cikket Nagy Barbara önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
Még nem érkezett hozzászólás