2017. 11. 16.

„Megszerettük azokat az embereket, akiket senki nem szeret” – Interjú Kunszabó Pannival

A Csak Egyet Szolgálat új szemléletű, szociális szolgálat, ahol az evangélium hirdetése együtt jár a professzionális szociális munkával. A misszió 2011. január 1-én kezdődött meg a Király utcában, melyet azóta is Kunszabó Panni vezet. 

Hogyan jött a Csak Egyet Szolgálat alapítása és miért pont ezt a szolgálatot választottad?

Gyermekkoromban voltak nehezebb időszakok, talán ezért is foglalkoztatott mindig, hogy az emberek miért kerülnek bajba.

Szerintem sokan vannak azok, akik nem tehetnek arról, hogy lecsúsznak, mert bármikor beüthet hirtelen egy baj vagy betegség. Szociálpolitikát és szociális munkát tanultam az egyetemen és 1991 óta foglalkozom hajléktalanokkal. Mielőtt még aktívan belevetettem volna magam a munkába, édesanya lettem és 17 évet töltöttem összesen otthon, 5 gyerekkel. Az elhívást éreztem azután is, hogy a gyerekek nagyobbak lettek, majd 2007-ben fogalmazódott meg bennem az egésznek az alapja, a budapesti városmisszió során. Belém hasított, hogy kellene egy olyan központ, ahová betérhetnek a hajléktalanok és elmondhatják, hogy mi van velük, mi pedig megpróbálunk segíteni rajtuk. A szakmám miatt tudtam, hogy mi van a „piacon”, de olyat nem találtam, ahol a misszión lenne a hangsúly. Először arra gondoltam, rábízom valakire, hiszen édesanyaként rengeteg teendőm volt, nem láttam, hogy ez hogyan működhetne. Fél évig vívódtam, majd kimondtam a Jóistennek az igent és arra kértem, hogy ha tényleg ezt akarja, akkor álljon mellém.

„Néha csodálkoztunk, hogy a Jóisten milyen sokat kinéz belőlünk.”

Szerinted mi a legnagyobb tévhit a hajléktalanokkal kapcsolatban?

Én azt hittem, hogy sokkal többen tehetnek arról, hogy utcára kerültek, noha nem így van. Nagyon sok életet megismertünk, és számtalan ember azért kerül utcára, mert a megfelelő időben és helyzetben nem érkezett meg a segítség, amire szükség lett volna.

Mit éltél meg a szolgálat legnagyobb sikerének?

Két dolgot említenék, az egyik az, hogy szerintem mi hívők nagyon zártan élünk, és nem látunk magunkon, a köreinken kívül. Úgy érzem, az egyik legnagyobb siker az, amikor sikerül megismertetnem a „mieinket” a körülöttem lévőkkel.

„Elkezdtünk könyvet írni, amiben 26 élettörténetet foglalunk össze,hogy az emberek kicsit jobban belelássanak abba, hogyan élnek a nehéz sorsú emberek körülöttünk.”

Illetve nagy öröm nekem az, hogy a családom támogat és szereti amit csinálok. Az egyik kislányom itt dolgozik és annak tanul, aminek én tanultam az ő korában. Nem is érhet nagyobb öröm egy szülőt annál, mint amikor a gyermeke folytatja az ő szolgálatát.

Mit gondolsz az adjunk-ne adjunk kérdéskörről?

Ez azért nehéz, mert olyan emberünk is van, aki így gyűjtött össze elég pénzt ahhoz, hogy magyar állampolgár lehessen. Személyesen, én nagyon nem szeretek pénzt adni, sokkal praktikusabb bemenni velük egy boltba, és megkérdezni, hogy mire van szükség. Érdemes bevonni a szociális szervezeteket, ha nyitott rá az illető.

„Nagyon nagy szeretettel is lehet az ember határozott!”

 

Mi az, amiben megéled a hited ezen a szolgálaton keresztül?

A legfőbb parancs a szeretet, illetve számomra tökéletes választ ad erre a kérdésre a katekizmus 1936-os paragrafusa.

„Amikor az ember megszületik erre a világra, nem rendelkezik mindennel amire szűksége van testi és lelki életének fejlődéséhez. Szüksége van másokra. Különbségek jelennek meg, melyek életkorhoz, testi képességhez, értelmi, erkölcsi adottságokhoz, gazdasági tevékenységekhez és vagyonhoz kötődnek. (…) Akiknek pedig különleges talentumaik vannak, osszák meg értékeiket azokkal akik rászorulnak ezekre.”

Mázlisták vagyunk, hogy ilyen jó körülmények között élünk és meg kell látnunk, hogy hol van kevesebb a másiknak, és ott segíteni! Emellett feladatunk elmondani ezeknek az embereknek, hogy Jézus Krisztus szereti őket, mert legtöbbjük ezt a szeretetet semmilyen formában nem kapta meg otthonról.

„Mi, akik itt dolgozunk, az a közös bennünk, hogy megszerettük azokat az embereket, akiket senki nem szeret.”

Dallos Virág és Cseh Barnabás

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Interjú
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Benkő Mária 2017. 11. 17. 06:43

    Nagyon szépen köszönöm ezt a cikket!