Tegnap 90. életévében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja. Egy újabb gyönyörű verssel emlékezünk rá.
„Istenen kívül mindenben kételkednünk kell!” –mondta gyakran Kányádi Sándor, akinek több műve is Istennel kapcsolatos, ezek közül a Szelíd fohász az egyik legszebb. Különösen megrendítő halála kapcsán a költemény befejezése.
Kányádi Sándor : Szelíd fohász
szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára
de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák
nem marad-e sziklára hullt
magokként vajon terméketlen
mit egy hosszú életen át
a jövendőnek elvetettem
tudom sokat eltékozoltam
abból mit rám bíztál sokat
de azért ne tagadd meg tőlem
holtomban se áldásodat
Fotó: ZAOL
1 Komment
Csodàlatos az a nyugalom és bàtorsàg,ami ezekbőll a gyerekekből
sugàrzik.