A mi “Ez az a napunk”

Újra egy teljes aréna, több ezer ember dicsőítette Istent Budapesten: az ott átélt élményről mesélt a 777-nek három fiatal!

Ez az a nap! Számomra ez jelenti a Valódi találkozást Istennel. Egy szuper dicsőítés, éneklés, táncolás a barátokkal és a mennyei lakosokkal. Kiváló előadók és leírhatatlan hangulat. „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Máté 5,7) /Kata/

Másodszorra voltam Ez az a nap!–on, és mindkét alkalom felejthetetlen volt. Hihetetlen egy arénányi emberrel dicsőíteni az Urat, vadidegenekkel, akik ugyanazért vannak ott, mint én: megtalálni és járni a számunkra tervezett úton, elmélyülni Isten örökké tartó szeretetében. Úgy érzem megint egy fokkal feljebb jutottam a lépcsőn, visszatértem a szűk ösvényre. Isten jelenlétét nagyon erősen először a dicsőítő szemináriumon éltem át, melyet a Worship Central tartott. A programot egy imával zárták amely nagyon mélyen megérintett. Becsuktam a szemem és kitártam a kezem – először féltem, hogy mit szólnak majd mások, vajon kinevetnek vagy ők is inkább próbálnak magukra befelé figyelni. Egy idő után csak a csöndet érzékeltem és a nagy békét, amely úgy vett körül, mint egy soha véget nem érő ölelés. Majd elkezdtek szintetizátoron játszani egy számot, amely eléggé felkavart… mostanában többször elgondolkodtam, hogy mit akarok a jövőtől, ki vagyok és miért létezem, mindre megkaptam a választ: I am a child of God. Nem kell mindent tudnom, a következő lépése sem lényeges, elég, ha vízen járok, és tudom ezt az egy mondatot, mert így sosem vagyok egyedül, ez mindig emlékeztet arra, hogy honnan jövök és merre tartok. /Sziszy/

hirdetés

Az idei volt a második Ez az a napom és egy fantasztikus nap volt, az előző óta vártam már, mert ez tényleg egy igazi, nagy, országos dicsőítés. Teljesen mindegy, hogy római katolikus, vagy református, vagy akármelyik gyülekezet tagja az ember akkor is ugyan azt az Istent dicsőíti és az a legszebb ebben, hogy mindenki máshogy teheti, fantasztikus! Az idei Ez az a nap az Út témával foglakozott a „Jézus az Út az Igazság és az Élet” (János 14,6) idézetéből. Azért mentem, hogy megláthassam, hogy jó úton járok-e. Egy év után újra átélhessem, hogy a Budapest Sportaréna megint teli emberekkel akik egy közös célért gyűltek össze, dicsőíteni! Nekem nagy kedvencem David Crowder aki egyik főelőadó volt idén, ő miatta is csak jobban vártam, és hihetetlen érzés volt látni őt, hallani és a zenéivel élőben dicsérni az Urat. Crowder előadása közben elölről hátrébb jött egy kis fiú az édesanyjával, a fiúnak be volt gipszelve az egyik lába ezért két mankóval bicegett hátrébb. Megállt mellettem az édesanyjával, látszott a fiún, hogy nem bírja sokáig az állást ezért leült a földre. Megsajnáltam, hogy ül és nem lát semmit az emberektől még a kivetítőt se. Odafordultam az édesanyjához megkérdeztem, hogy felvehetem-e a fiát a nyakamba, hogy lásson a koncertből valamit, az édesanya nem tudta mit mondjon, megkérdeztem a fiút is, rajta látszott, hogy szívesen feljönne a nyakamba, de az édesanyja tiltakozott, inkább ne. Kicsit később még hátrébb mentek, kis idő után hátra fordultam, hogy hol lehetnek és megláttam a fiút egy magasabb férfi nyakába és mosolyogva integetett nekem vissza. Boldog voltam, hogy volt egy magasabb férfi aki megtette helyettem, hogy a fiú is boldog legyen. /Peti/

Fotók: Ez az a nap Facebook-odal

hirdetés