Mikor egy keresztény szerelmes lesz…

Emelje fel a kezét közületek az, aki még sosem volt szerelmes! Biztos vagyok benne, hogy senki sem jelentkezik. Mind voltunk már szerelmesek. Mind tudjuk, milyen gyönyörű és hogy milyen jó érzés megtapasztalni a szerelmet egy másik ember iránt. Keresztények és nem-keresztények is lesznek szerelmesek és őrült dolgokat tesznek a szerelemért. Ilyenkor a szívünkből kitör egy bátor, majdnem meggondolatlan hős, izgatottan nézve szembe minden őrült kalanddal amely azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy elnyerheti a szeretett személy szívét.

Meghívlak, hogy menj vissza az időben és keresd meg a szívedben azokat az elmentett pillanatokat, amelyekben elvarázsolt valaki, aki egy szó nélkül ellopta a szívedet (akár anélkül, hogy tudta volna, egyáltalán létezel). Mégis – és ez a fontosabbik rész – gondolj bele, hogyan reagál egy keresztény mikor szerelmes lesz. Megtörténhet, hogy Isten iránt való szeretetünk olyan szempontokat is felhoz, amelyek Nélküle talán meg sem fordulnának a fejünkben?

1. Felhőtlen boldogság

Láttál már akárkit, aki boldogabb mint egy szerelmes? Ehhez még csak nem is kell, hogy a szerelmét viszonozzák. Az ember egyszerűen magának a szerelemnek a tényétől a felhőkben érzi magát. Bár gyakran meggyötörve, titokban szenvedünk, biztosak vagyunk benne, hogy minden dal a rádióban a mi érzéseinkről szól, hogy minden film azt a történetet meséli el, amit annyira vágyunk megélni a választottunkkal. Minden lelkesítő és izgalmas.

hirdetés

2.Megkérdőjelezzük az elhivatottságunkat: “Vajon ez igaz?”

Minden keresztény, aki kicsit is komolyan veszi a hitét, el kellett, hogy már gondolkozzon azon, Isten mire hívja őt. Ez a gondolat pedig valósággá válik, mikor valaki szerelmes lesz. “Biztos, hogy házasságra vagyok meghívva?”

Mikor pedig szerelmesek vagyunk, sokszor kérjük Istent, hogy “Kérlek, ne hívj felszentelt életre!” (hahahaha). A viccet félretéve, ez mind teljesen normális és várható a tisztánlátás útján, amin mindannyian járunk, de mikor az a különleges valaki feltűnik az életedben, az alapok és a térdek hajlamosak megremegni. Ne aggódj miatta. Gyönyörű az a hivatásbeli indíték, amit a szeretet megmozdít, akár a másik ember, akár Isten felé, de ebben az esetben a vágyott személy közelsége ténylegesen ránk kényszeríti a hivatásbeli kérdéseket.

3. Óvatosan haladunk és nem sietjük el

Volt rá lehetőségem, hogy meghallgassak újdonsült házasokat és jegyespárokat, akik  beszéltek a másikhoz való vonzódással kapcsolatos (múltbeli és jelenlegi) kétségeikről. Nem merik megtenni az első lépést, ha nem biztosak abban, hogy a kapcsolat lehet komoly. A keresztényeknek egy párkapcsolat elkezdése nem csak egyfajta mindennapi szórakozás, hanem egy lehetőség  hivatásunk felfedezésére, különösen pedig a másik felé való tisztelet és nagyrabecsülés kimutatására. Emiatt a kapcsolat nem csupán “próbálkozás és hiba”. A szívet kitárni és szeretni merni a lélekből fakadó önátadás és sebezhetőség gyakorlata, nem pedig egy tesztelési kísérlet.

Azokra, akikkel először randiztál, valószínűleg “barátokként” emlékszel vissza, ahol mindketten éreztétek, hogy van “valami több” de egyikőtök sem merte megtenni a következő lépést, mert féltetek az elutasítástól. Milyen hasznosak voltak azok a késő éjszakába nyúló beszélgetések, (talán ma már whatsappon) mikor Apa leszidott mert túl sokáig telefonáltunk, vagy mikor több mint fél órába telt elbúcsúzni az ajtónál álló “barátomtól”. Mindez az idő, amit egymás megismerésére szánunk, segít nekünk megérteni, ki is az az ember akibe szerelmes vagyok, mit szeret, mit szokott csinálni, hívő-e és mindenféle kérdést ami fontos egy párkapcsolat kiépítésénél.

Manapság vissza szoktam gondolni, milyen buta képet vághattam, mikor azokról a dolgokról hallottam őt beszélni, amik számomra egyáltalán nem voltak érdekesek, de csak az, hogy az ő történetei voltak, számomra a lehető legjobbakká tette azokat. Bölcs dolog megvizsgálni, hogy van-e víz a medencében, mielőtt fejest ugrunk bele, ugyanakkor ez nem is a félénkségről szól; ha voltál már valaha szerelmes valakibe legalább egy évig, te is megmondhatod.

4. Imádkozunk azért, akibe szerelmesek vagyunk

Örömmel voltam szemtanúja olyan eseteknek, amikor a fiatalok valóságos ima-hadjáraton, lelki hadviselésen mentek keresztül a szerelmük javára. Az ebben a gyönyörű, hogy ezeknek az imáknak a javalltja általában nem is tudja, mit tesznek érte. Egyszer egy fiatal férfi, aki közel állt hozzám, nagyon szerelmes volt egy lányba (akit ő nem igazán érdekelt). Nem adta fel a visszautasítás után, és miután próbálkozott virágokkal, csokoládéval és plüssmacikkal, imádkozni kezdett érte, de mikor azt mondom, imádkozni, nagyon komoly dologról beszélek.

Szenvedélyesen és dolgában biztosan naponta imádkozott érte, mondván: “Mivel nem szerethetem személyesen, biztos vagyok benne, hogy Isten majd gondot visel rá helyettem is.” Biztos vagyok benne, hogy ha ezt elmondta volna annak a lánynak, a lábaihoz alélt volna.

Igen, ennyien vagyunk (igazából itt magamról is beszélek, hahaha) akik azon kaptuk magunkat, hogy olyan imákat mondunk, amiket magunkért nem is mernénk, viszont a szerelem indít minket arra, hogy Istent annak az embernek a jólétéért kérjük. Aggódunk a napja részleteiért. Olyan dolgok miatt, mint hogy jól aludjon, jó legyen a reggelije, hogy a főnöke ne legyen rossz hangulatban és így tovább. Imádkozunk, hogy jól legyen, de nem mintha csak egy érdekes gyakorlat lenne, hanem mert a a szeretet miatt a legjobbat keressük és kívánjuk neki, amit tudjuk, hogy csak Isten adhat meg.

5. Nem állunk meg ott, hogy “szerelmesek” vagyunk. Mélyebbre megyünk, hogy felfedezzük a másikat.

Ferenc pápa apostoli buzdításában az “Amoris Laetitia”-ban azt mondja, hogy “egymással való kezdeti bűvöletükben a párok megkísérelhetnek egyes dolgokat eltitkolni vagy viszonylagossá tenni és elkerülni a nézeteltérést; a problémák csak később kerülnek felszínre.” (A.L., 209)

Szeretem megfigyelni, ahogy a lányokból egyik pillanatról a másikra futballrajongó lesz, és képesek az egész vasárnap reggelt a melegben vagy a hidegben állva tölteni egy focipálya szélén, ahol a kedveseik a labda után futnak. A másik oldalról meg lenyűgöző úriembereket táskákkal megpakolva látni, a várakozástól és a barátnőjük döntésének hiányától elkeseredve, amikor egy ruhadarabot választ, vagy a diétás lekvárt, amit reggelire enni fog.

Nem csak az érdekel minket, mi a másik kedvenc étele vagy zenéje, hanem együtt járunk egy előzetes közös utat, hogy a másik világa a mi világunk is lehessen (hiszen tudjuk, akármilyen gyönyörű a lány, ha nem tudunk megegyezni az élet alapvető kérdéseiben, akkor nincs az a kapcsolat, ami kibírná). Ugyanakkor tudjuk, milyen nehéz egy párkapcsolatot fenntartani, ha nagy különbségek vannak hitben és életstílusban. Ferenc pápa azt mondja “a szerelem tehát egyfajta mesterség” (A.L., 221), ezért felépíteni azt sokkal több, mint vonzódni a másikhoz és kölcsönösen szerelmesnek lenni. És te? Te mit tettél annak érdekében, hogy velejárója és ismerője legyél a szerelmed világának?

6. Tanácsot keresünk. Segítséget és véleményeket kérünk.

A szerelem két emberes játék, de a hitélet közösségi lét. (Eredetiben “communitarian”: olyan filozófia, amely az egyén és a közösség közti kapcsolatra fektet hangsúlyt, kölcsönös befolyással a másik félre. – A szerk.) Emiatt van, hogy mikor szerelmesek leszünk valakibe, megosztjuk a hozzánk közeli testvéreinkkel, a családunkkal és mindazokkal, akik lelkileg kísérnek minket. Azért, mert a szerelem a hitéletünk egy sarkallatos része. Azt szeretnénk, hogyha áldásukat adnák ránk, hogy bátorítsanak minket, hogy azt mondják, jó ötlet és hogy nincs is számunkra megfelelőbb. Mindemellett általában túlgondoljuk a hódító-stratégiánkat, túlelemezzük, átimádkozzuk, majd megint megvizsgáljuk. Az, hogy van valaki, akivel ezt megoszthatjuk, nagy megkönnyebbülés.

Azonban a szerelem miatt csak félig kérünk tanácsot, hiszen nem fogadunk el mindenféle választ. Egyszer szerelmes voltam egy lányba, aki egyértelműen nem nekem való volt. Tanácsot kértem és átbeszéltem pár barátommal, és mind azt mondták, hogy ez hiba, de én annyira biztos voltam a dolgomban és annyira el voltam bűvölve, hogy mégis mentem a fejem után. Persze nem volt igazam. Az ítélőképesség olyan ajándék Istentől, ami nagyon sok fejfájást okozhat. Nem hiszem, hogy Isten félúton nyitna egy facebook-fiókot vagy e-mailt kezdene használni hogy elmagyarázza mit akar, és emiatt ahhoz, hogy megértsük, Isten mit szeretne tőlünk és mit készített elő, szilárdan és jó hittel kell járnunk az utat.

7. Zavarban vagyunk, csetlünk-botlunk, mindent fejjel lefele csinálunk.

Mivel teszünk egy extra kört mielőtt bátran a szerelem keresésébe vetnénk magunkat, több időnk van hibákat elkövetni, megzavarodni és elvarázsolódni. Gyönyörű dolog szeretni, boldoggá tesz minket, de ugyanakkor az élmény ledöbbent minket egy kicsit.

Az ismert író, G. K. Chesterton, mikor eljegyezte a nőt, aki később a felesége lett, írt egy levelet az egyik barátjának, hogy elújságolja neki az esemény felett érzett örömét. Annak, amire utal — bár a XX. század elejéből származik — ma is ugyanannyira mély értelme van. A szerelmes ember ügyetlen és zavart. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.

Kedves Mildred!

A mai reggelen, mikor felkeltem, figyelmesen megmostam a csizmáimat forró vízzel, és befeketítettem az arcomat. Majd, miután elegáns könnyedséggel és a szárnyakkal előre felöltöttem a frakkomat, leültem a reggelihez, ahol vidáman a szardíniákra öntöttem a kávét és a tűzre tettem a kalapomat főni. Ezek a cselekedetek némi képet adhatnak neked a kedélyállapotomról. A családom, megfigyelvén ahogy a kéményen keresztül elhagytam a házat hónom alatt a kandallóráccsal, gondolta, biztos jár valami a fejemben. Járt is.

Barátom, el vagyok jegyezve. Jelenleg csak igaz barátaimnak mondom el, de efelől nem lehet kétség. Mármost a következő kérdés ami felvetődik — kivel vagyok eljegyezve? Nyomoztam ezen probléma után némi törődéssel, és — már amennyire meg tudom állapítani — a legmegbízhatóbb források Frances Bloggra mutatnak. Úgy vélem, nem lehet jogos kétség azt illetően, hogy ő a hölgy. Fontos ezeket a kis részleteket is világosan látni.

8. Összekapjuk magunkat, helyreállítjuk a rendet az életünkben.

Nem csak egy gyönyörű spirituális és morális jelenség zajlik le, de sokaknál tényleg van egy természetes indíttatás rendbe tenni az életüket, hogy mikor eljön a párkapcsolat ideje a szeretett személlyel, ne legyen semmi sem ami miatt szégyenkeznünk kéne vagy ami miatt kényelmetlenül éreznénk magunkat. Ahogy az ismert színész, Eduardo Verástegui mondja, tisztaságban megőrizni önmagunkat olyasvalakinek, akit még talán nem is ismerünk, a hűség megélésének egy módja. Emiatt, bár nem mondják, sokan küzdenek a pornográfia és a maszturbáció ellen; mások megpróbálnak leszokni a dohányzásról, elkezdenek edzeni, kijavítják a jegyeiket az iskolában, figyelnek a frizurájukra, mi keresztények pedig magától értetődően hajlamosak vagyunk rendbe tenni a hitéletünket, mivel tudjuk, hogy nem csak a külsőségek határozzák meg a vonzalmunkat, hanem az is, hogy mi van a szívünkben.

Összegzésképpen: mikor egy keresztény szerelmes lesz, az élet kiszínesedik; a szerelmet mélyebben szenvedélyesebben éljük meg; úgy alakítjuk a szívünket, hogy jól tudjunk szeretni, hogy a szerelmünk által jót tehessünk a másiknak, még úgy is, hogy az ügyetlenség, amivel néhány őrültséget csinálunk, megmutatja a gyengeségeinket.

Forrás: Sebastian Campos

Az eredeti cikkben a keresztény szó helyett a katolikus szó szerepelt. Azonban úgy ítéltük meg, hogy a cikk általánosan a keresztényekre is megállja a helyét.

hirdetés