Nagyvilág

Reményt adtunk Ninivének

Az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság immáron 14. alkalommal hívta össze az érdeklődőket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem impozáns dísztermébe, hogy meghallgassuk azon egyházi és világi hívők beszámolóit, akik a világ olyan pontjáról érkeztek, ahol üldözést szenvednek hitük gyakorlása, megvallása miatt.

Csütörtökön egy különleges előadásnak lehettem részese. Örömökről volt szó, melyek az élet visszatéréséről szóltak a Ninivei – fennsíkon.

Salar Kajó Telleskuf plébánosa beszámolt arról, hogy a Magyar Kormány által nyújtott 2 millió dollárból 1000 család otthonát, a templomot, közösségi házat és az iskola egy részét sikerült helyreállítani.

Az élet kezd visszatérni a térségbe, az emberek lassan visszaköltöznek. Egy évvel ezelőtt jártak itt a pátriárkával és kérték a civilizált, jóléti Európát, hogy nyújtson segítséget nekik, mert elvesznek. Hazánk volt az első, aki meghallotta a kérést és elkezdte a támogatás folyósítását.

Ennek köszönhetően az emberek reményt kaptak, hogy van értelme visszatérni a Ninivei – fennsíkra, mert a templom és az iskola már áll és épülnek az otthonok.

2014 augusztusában, amikor az Iszlám Állam milíciái betörtek a városokba mindent elpusztítottak, és az elüldözött közösségek helyét lerombolták vagy felégették. 2016 szeptemberében sikerült a felszabadítás, de nem maradt semmi.
A magyar segítségből kellett az elektromos hálózatot, az utakat helyre állítani, hogy elkezdődhessen az újjáépítés. Minden segítő kézre szükség volt. A családok maguk építették a házaikat, összefogással, így az anyagi segítséget hatékonyabban tudták felhasználni és 1 év alatt bebizonyították, hogy a kereszténységnek helye van a közel-keleti országban, mert életereje óriási.

Sajnos azonban még Batnay, Tall Kayf településeken még bizonytalan a visszatérés lehetősége, de remélhetőleg az iraki választások után tovább folytatódhat majd a keresztények visszaköltözése.

Magyarország példát mutatott az egész világnak a szolidaritásból. Keresztényként nem csukhatjuk be a szemünket, mert akkor álltatjuk magunkat.

Záró szavában a plébános atya így fogalmazott: köszönjük, hogy örökbe fogadtatok bennünket és így visszatért az élet.

Bese Gergő atya

Fotó: pinterest.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás