Türelmetlen ember vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Ez egy olyan tulajdonság, ami miatt nehezen tudom átadni az irányítást Istennek. Amellett, hogy folyamatosan sürgetem, még kegyesen fel is ajánlom neki, hogy: Majd én megoldom, ne aggódj, innentől átveszem! Az is lehet, hogy nem hallottad meg az imádságomat…
Azt hisszük, hogy mi jobban ismerjük a saját szükségleteinket, vagy a tökéletes időzítést, holott ez egy hazugság. Az is hazugság, hogy Isten nem hallgatja meg az imáinkat, pedig higgyétek el: meghallgatja. Mondtál már el imát ismeretlenért, vagy olyan emberért, akivel egészen biztos voltál benne, hogy talán soha többet nem fogsz találkozni? Buszon, villamoson el szoktam játszani a gondolattal, hogy Isten megengedi látnom annak az idegennek az életében bekövetkezni az Ő kegyelmét, akiért egy rövid fohászt elmondtam, míg együtt utaztunk. Múltkor futólag találkoztam egy ilyen ismerősömmel és hatalmas áldás volt látni, ahogyan Isten munkálkodik az életében! Az Atya nem üvölt, nem dörömböl, hanem kopogtat. Nem rúgja ránk az ajtót, hanem zörget, időt hagy a felfedezésekre és a formálódásra. Amikor találkoztam ezzel az ismerősömmel, akkor tudtam, hogy az ő útja már zajlik, már akkor folyamatban volt, amikor imádkozhattam érte. Lehet, hogy évekig fog még tartani a keresése, de Isten ott van vele, és választ akar adni a kérdéseire!
Hajlamosak vagyunk kudarcként felfogni, ha Isten nem válaszol rögtön, vagy nem a mi elképzeléseink szerint alakul valami. Engem viszont sokszor figyelmeztet: Ne csodálkozz azon, hogy ez az ajtó bezárult, hiszen azt kérted, legyen meg az Én akaratom!
Ha az Úrra bízzuk az életünket, akkor észre fogjuk venni, hogy bizonyos utakat lezár előttünk. Sokszor dacoltam ezek ellen, és fejjel nekimentem a falnak – mert én jobban tudom – és mindig azzal a bizonysággal végződtek, hogy nem hiába történt minden. Nem véletlen, hogy nem kaptam meg az állást, nem véletlen, hogy az adott egyetemre nem vettek fel …stb. A kirakós részletei szépen lassan a helyükre kerülnek, és Isten megörvendeztet bizonyságokkal. Feltárja a tervét, munkálja a szívemben és megerősít. Ez egy fantasztikus utazás, az érzelmek egész skáláját lefedi, a fájdalomtól és kétségbeeséstől az önfeledt örömig és békéig.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (…) Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Préd 3:1,3b-4)
Az Ő terve már zajlik a te életedben is, csak bízzál és legyél türelemmel!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!