Blog, Lábánné Hollai Katalin

Baj, ha házasként megdobogtatja a szívemet egy idegen?

Isten gyönyörű világot teremtett, majd rábízta az emberekre, hogy használják és viseljék gondját. Manapság talán kicsit túlsúlyba került a használat, de a világ még mindig gyönyörű és Isten ott van a részletekben. Egy kristálytiszta patakban, egy vörösben izzó naplementében, egy gyönyörű női arcban vagy egy jól kisportolt felsőtestben.

Nekünk, akik Isten elképzelései szerint szeretnénk párkapcsolatban, házasságban élni rengeteg kihívással kell szembenéznünk. Olyan kihívásokkal, melyekben nem választhatjuk a könnyebbik utat: válás, megcsalás, hazugságok, titkok, féligazságok. Hűnek kell lennünk a házastársunkhoz és hűnek kell lennünk a barátunkhoz, barátnőnkhöz is. Egy párkapcsolatnak lehet vége és lehet újat kezdeni, de amíg tart, nem fér bele a hűtlenség. Az Isten színe előtt megkötött házasságnak pedig sírig kell tartania. Az azonban már jó kérdés, mi számít hűtlenségnek.

“… mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, házasságot tört vele a szívében.” (Mt 5.28)

Jézus elég egyértelműen fogalmaz a hegyi beszédben. Mivel a gondolatok válnak tettekké, arra buzdít bennünket, hogy már a bűnös gondolatoktól is tartsuk magunkat távol. Az tiszta sor, hogy a másik férfiról, nőről és a vele való együttlétről fantáziálni romboló hatású. De az utcán meglátva egy szép nőt vagy egy izmos férfit, és elismerni, hogy tetszik nekünk, az vajon bűn? Amikor egy filmet nézünk és megtetszik a főhős igéző kék szeme, vagy lobogó szőke haja, akkor is rossz úton járunk? Ez a dilemma komoly teher a keresztény pároknak, sokáig a saját bőrömön is tapasztaltam. Nemrég egy jó barát vetette fel ezeket a kérdéseket, amin elgondolkodva találtam néhány megnyugtató választ.

Máris a Biblia elején a Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy Isten férfinak és nőnek teremtett bennünket a saját képmására, az Ő tökéletes képmására. Ez az első biztosíték arra, hogy nem baj, ha lenyűgöződünk a másik nem által, ha megfog bennünket valami a másik nemben. Ha mindnyájan Isten képmására vagyunk teremtve, akkor mindnyájan hordozzuk az Ő tökéletességének a jegyeit. Fantasztikus dolog, amikor ebből az Istenarcúságból megérzünk valamit a másikban, amikor az érzékszerveink reagálnak Isten jelenlétére.

Gondoljunk bele! A természet minden részlete a teremtő Istenről beszél. A vízesések, a napfelkelte, a végtelen óceán vagy a légáramlatokkal dacoló sasok. Amikor felérünk egy hegy tetejére és csak álmélkodunk, csodáljuk a kilátást, olyankor is Isten munkája és azon keresztül maga a Teremtő nyűgöz le bennünket. És Ő mindezt csak azért teremtette, hogy nekünk embereknek adhassa és gyönyörködhessünk benne.

Miért volna baj, hogy mi emberek, a teremtés koronái egymásban is megtaláljuk ezt gyönyörűséget?

A problémák ott kezdődnek, amikor a teremtett világ, Isten és közénk áll. Amikor a teremtmények már nem Rá mutatnak, hanem saját önző örömszerzésünk a cél. Amikor a filmhős kék szeme beépül a tudatunkba és Isten és közénk, a házastársunk és magunk közé áll, akkor van baj.

Egy házasság vagy akár a párkapcsolatok nem csupán érzelmekből állnak. A közös élet nagy részében pusztán értelmünkkel döntünk a párunk mellett, nem égünk minden nap azonos hőfokon. Jó érzés, amikor valami vagy valaki megdobogtatja a szívünket, de a döntést, főleg amit Isten színe előtt hoztunk meg, ilyen esetekben is a párunk, a házastársunk mellett kell meghoznunk. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor nem baj, hogy két ütemig hevesebben ver a szívünk a villamoson mellettünk ülő nőtől vagy férfitól. Ha fel tudjuk ismerni ezeket a helyzeteket és a párunk, házastársunk mellett tudunk dönteni, akkor ez egy múló érzés marad és nem leszünk hűtlenek.

Isten jó, így nem teremtett olyan világot számunkra, amiben pusztán azért, mert látunk, bűnbe eshetünk. Értelmet is kaptunk, amivel dönthetünk, hogy mit kezdünk a látottakkal. Ugyancsak nem azért kaptunk érzelmeket, hogy azokat átélve máris bűnösök legyünk, hanem azért, hogy könnyebben ráhangolódjunk az Ő amúgy felfoghatatlan tökéletességére.

 

Képek: pixabay.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás