Egyéb

Miért nem esznek húst a katolikusok a nagyböjti péntekeken? És halat miért igen?

Miért szólítja az egyház arra a katolikusokat, hogy nagyböjt péntekjein (beleértve hamvazószerdát és nagypénteket)  tartózkodjanak a hús fogyasztásától és miért enged zöld utat a halételeknek? Nekem úgy tűnik itt „bűzlik” valami.

Először is fel kell tennünk a kérdést: miért éppen péntek? Az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájának rövid válasza:

„A katolikus hívők  emberemlékezet óta a vezeklés gyakorlására szentelték a pénteket, amikor örömmel szenvedtek Krisztussal hogy egy napon majd vele együtt dicsőüljenek meg. Ez a tradíció az alapja a  pénteki hústól való tartózkodásnak”.

Mivel hitük szerint Jézus Krisztus pénteken szenvedett és halt meg a kereszten, a keresztények a kezdetektől arra szentelték ezt a napot hogy szenvedéseiket egyesítsék Jézuséval. Éppen ezért az egyház „nagypéntekként” tekint minden egyes péntekre, hiszen ekkor a keresztények saját vezeklésük felajánlásával emlékezhetnek Krisztus szenvedésére. Hosszú ideig az egyház történelmében a húsról való lemondást méltó áldozatnak tartották, mivel ezt az ételt főleg ünnepségeken és lakomákon fogyasztották.

Az antik kultúrákban a hús csemegének számított és csak akkor vágták le a „hizlalt borjút” ha ünnepeltek valamit.

Mivel a  péntek a vezeklés és az  önmegtagadás napja volt, helytelennek tűnt Krisztus halálát hús fogyasztásával „megünnepelni”. De miért nem tekintik a halat „húsnak”?

A katolikus állásfoglalás így szól:

Az önmegtagadásra vonatkozó törvények szerint a hús kizárólag szárazföldi állatoktól származik, például, szarvasmarhától, báránytól, sertéstől, csirkétől vagy más szárnyasoktól.  A hal az állatok egy másik csoportjához tartozik. A sós- és édesvízi halak, a kétéltűek, a csúszómászók (a hidegvérű állatok) és a tengeri kagyló fogyasztása megengedett.

A pénteken tilos húsfajták megnevezésére a Latin „carnis” szót használjuk, ami kimondottan az  állati eredetű húsra vonatkozik és nem foglalja magába a halhúst. Ezenkívül, az antik kultúrákban a hal nem számított ünnepi ételnek, ezért sokkal inkább volt vezeklésnek tekinthető a  fogyasztása. A mi kultúránk ebben nagyon különbözik, a húsétel gyakran jelenti az olcsóbb opciót az étlapon és már nem feltétlenül kapcsolódik az ünnepségekhez.

Ezért sokan zavarba ejtőnek találják az előírásokat, főleg azok akik szívesen fogyasztanak halat és nem tekintenek rá vezeklésként.

A húsételről való lemondás a vezeklés egy alapvető formáját jelenti, de az előírások célját mindig szem előtt kell tartanunk. Például nem feltétlenül ehetünk homárt vacsorára nagyböjt péntekjein.

A nagyböjti lemondások lényege hogy olyan áldozatot hozzunk amivel közelebb kerülünk Krisztushoz, aki irántunk való szeretetből a végső áldozatot hozta meg.

Fordította: Zölde Júlia

Forrás: Aleteia

Fotó: felvidek.ma

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás