Egyéb

Mocsai Lajos megálmodta Marian Cozma halálát

Hitéről vallott az Ösvény magazinnak adott interjújában Mocsai Lajos: a világhírű kézilabdaedző tanúságtétele mellett a Marian Cozma-gyilkosságról is beszélt. A jelenleg a Testnevelési Egyetem rektoraként dolgozó Mocsai elmondása szerint megálmodta játékosának halálát. 

Az ifjúsági magazinnak adott interjújában elevenítette fel Mocsai Lajos kézilabdaedző, a Testnevelési Egyetem rektora Marian Cozma halálát. A hívő szakember így emlékezett vissza a 2009-es tragédiára, amely során a Veszprém kézilabdázóját szíven szúrták egy szórakozóhelyen. 

“Abban a helyzetben példát kellett mutatni. Nem abban, hogy normál emberként elviseljem ezt a terhet, hanem önmagamat kívülről is látva kellett a közösséget vezetni.

Biztos vagyok benne, hogy a hitnek óriási jelentősége volt, mert a játékosok felnőtt ember létükre végigsírták a hetet.

Tartottak a következő gyilkosságtól, eközben jött az ellenfél, szakmai munkát nem lehetett végezni, csak belülről, a lelküket lehetett építeni. Ehhez a feladathoz fel kellett nőnöm, hatalmas lélekjelenlétre volt szükségem.

Képzelje el, hogy azon a napon, amikor meggyilkolták Cozmát, megálmodtam és hajnalban fölkeltem.

Dorottya lányomat pont a tragédia napján ünnepeltük Budapesten, és akkor éjszaka kettőkor fölkeltem, tiszta víz voltam, és halált álmodtam, nem magammal szemben. Fent hagytam a telefonomat a szobámban, reggel pedig Julcsi lányom jött le, a legkisebb és azt mondta fél hét körül, hogy csörög a telefonod, de már hajnal óta, és akkor azt mondtam, hogy meghalt a Cozma. Mire ő: „Ezt honnan tudod?” Mondtam, hogy éreztem egész éjszaka.

Aztán beültem az autóba, lementünk a családdal és este, amikor megjöttek a szülők, a játékosok, onnantól kezdve olyan erőt, olyan energiát kellett demonstrálni, amit normál tudtaállapotban biztos, hogy nem tudtam volna megcsinálni. A hét közepén megkérdezték, hogy tudja-e Mocsai úr, hogy ebben a helyzetben, amiben a csapat van, nem mehetnek pénteken a temetésre.

A játékosokkal azt mondtuk, hogy akkor nem játszunk vasárnap.

És akkor megrettent mindenki, szereztünk repülőt, kiutaztunk, és egész nap három temetésen vettünk részt: a klubnál, az ortodox egyháznál és délután még a temetőben. Délelőtt tíz órától estig tartott. Többen elájultak a játékosaim közül. Ott nagyon összeszedetten kellett viselkedni. Majd megkérdezte valaki – nem akarom említeni a nevét – hogy Mocsai úr, hát ezzel a felkészüléssel százmilliót veszíthet a klub, hogyha kiesik. A válaszom ennyi volt: nyugodjon meg, ezt megnyerik, biztos lehet benne.

El tudja képzelni, hogy nem nyerték volna meg?

Nem. Ott olyan állapotot sikerült teremteni – és én ezt magam nem tudtam volna megoldani, csak olyan plusz energiával, és olyan kisugárzással, amire az ember érzékennyé vált ebben a kiélezett helyzetben. Az ember érezte azt, hogy ez a feladat olyan értékű, hogy ez a közösség vagy elbukik, vagy ezen a nagyon keskeny grádicson az élet és a halál között az életet és a győzelmet választja. Érdekes, hogy ezt az emberek is átérezték, és nagy megtiszteltetés volt, hogy pont akkor az év edzője lettem Magyarországon. Mások is érezték rajtam, hogy én akkor más állapotba kerültem. Az ember egy pozitív értelemben vett extázisba, transzba került.

Nem hiszem, hogy ennyi energiát és ilyen hitet tudtam volna kisugározni csak a saját magam erejéből.

Sport és hit

Az interjúban Mocsai Lajos mély hite többször is szóba kerül, arra a kérdésre, hogy csapataival járt-e templomban a következőt válaszolta:

“Nem kötelezővé téve, de akik gyakorolták a hitüket, azoknak lehetőséget adtunk külföldön is, itthon is. Rómától kezdve Párizsig mindig elvittem a csapataimat olyan helyekre is, ahol a műemlékeket is megnéztük, és kiadtam feladatul egy-egy játékosomnak, hogy készüljön fel hittörténetből, vallástörténetből. Ezt élő módon kell a fiatalokhoz közel hozni, ők nagyon érzékenyek erre. Időt kell adni ahhoz, hogy erre megérjenek az emberek, különösen a férfiak. Egy embernek mindig van fejlődése. És a férfiaknak a nagyon nagy terhelésből, a családalapításból, a sok gyerekből, a felelősségvállalásból adódóan – azt hiszem – van egy érési folyamatuk, amely során el kell jutniuk oda, hogy ez a hit olyanná váljon, amire támaszkodni tudnak.”

A teljes interjút ide kattintva lehet elolvasni.

(Fotó: MTI, Origo, Egyazegyben)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás