Konfliktusok minden kapcsolatban vannak, éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen kezelni őket. Meg kell tanulnunk vitatkozni. Íme néhány tanács, melyek irányt tudnak mutatni ebben.

Konfliktusok minden kapcsolatban vannak, éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen kezelni őket. Meg kell tanulnunk vitatkozni. Íme néhány tanács, melyek irányt tudnak mutatni ebben.
Mióta a lengyelországi abortusz-ügy napfényre került, motoszkál bennem a gondolat, hogy elkezdjek foglalkozni írásban is egy igen fontos dilemmával: nevezetesen azzal, hogy lehet-e valaki egyszerre hithű, elkötelezett keresztény és abortuszpárti – vagy, ahogy ma mondani illik: választáspárti. Olyan kérdés ez, mellyel a saját írásaim, s egyéb cikkek alatt is találkoztam, ahol keresztények csaptak össze sokszor keresztényekkel ebben a kérdésben, majd nemegyszer szó szót követett, sértődés lett a vitából – de megnyugtató választ nem sikerült a kérdésre találni.
Az egyetértés akadálya, hogy úgy érezzük, a másik tartozik nekünk. Állandóan követelünk valamit. Hogy lehet kitörni ebből az ördögi körből?
Ki ne ismerné Pál apostolnak szeretethimnuszként elhíresült sorait? Gyönyörű versek ezek, azonban olvasásuk alatt nem mindig reflektálunk saját gyengeségeinkre, azokra a pillanatokra, amikor nem volt tökéletes bennünk a másik iránti szeretet. Most olvassuk úgy ezeket a sorokat, hogy utána kiegészítjük azokkal a pillanatokkal, mondatokkal, amikor mi pont az ellenkezőjét cselekedtük, vagy gondoltuk. A példamondatok segíthetnek a reflektálásban.
Az elmúlt napokban letarolta az internetet az a hír, hogy egy számítógépes játékban Jézus karakterével játszhatunk.
Nem kerül vissza Prága történelmi központjába, az Óvárosi térre annak a barokk Mária-oszlopnak a mása, amelyet 1918 novemberében, röviddel a Habsburg-monarchia bukása után döntött le a tüntető tömeg – erősítette meg korábbi határozatát pénteken a cseh főváros önkormányzata.
Kevesebb, mint 24 óra alatt az összes hely elfogyott a több, mint 3 hét múlva esedékes, következő 777 OFFLINE-ra, melyen a beharangozó szerint Hodász András és Lukácsi Katalin fog vitatkozni többek között a cölibátusról és az Egyház jövőjéről. Ezzel párhuzamosan rekordszámra érkeznek a kommentek az esemény alá, melyek olykor egészen kulturálatlan és személyeskedő hangnemben vonják kétségbe ennek a vitának a létjogosultságát vagy a vitázók személyét. Úgy érzem, van néhány elég komoly félreértés a vitatkozással kapcsolatban, amelyeket jó volna tisztázni.
A választási évek minden alkalommal jelentősen fokozzák a közhangulatot, ami önmagában egyáltalán nem baj – a baj az, ha mértéket vesztünk. 2018 első hónapjai a kampány jegyében zajlanak, a közbeszéd, közéleti viták színvonala pedig bőven ad okot az aggodalmakra. Nehéz körülmények között kell helyt állni.
Orwelli hangulatú páros interjú olvasható a tegnap megjelent Heti Válasz hasábjain. A beszélgetés résztvevői Frivaldszky Edit, a természetes családmodellt védelmébe vevő Emberi Méltóság Központ igazgatója és Pető Andrea, a Közép-európai egyetem (CEU) társadalmi nemek tanulmánya (gender studies) tanszékének professzora. A „csörte” nem sikerült izzasztóra, viszont pont emiatt tűnik hatalmas felkiáltójelnek.
Két testvér vitatkozott. Csak egy narancs volt otthon, és mind a kettőjüknek szüksége volt rá. Miután órákon át veszekedtek, sokszor meg is bántották egymást, felemlegették az elmúlt tíz év sebeit, valahogy megegyeztek abban, hogy elfelezik a narancsot. Az egyik kifacsarta a saját fél-narancsának a levét, megitta, és a héját kidobta. A másik lereszelte a saját fél-narancsának a héját, és süteményt sütött, a húsát kidobta.