A karácsonyi ünnepek lassan elmúlnak, és a világ visszaáll a régi kerékvágásába. A boltok újra kinyitnak, az elkezdődik a második – harmadik nagy vásárlási roham és az élelmiszer felvásárlás is javában zajlik a szilveszteri ünneplések, partik után.
Az utcákon megjelennek a kidobott és már megunt karácsonyfák, a dekorációk (melyek november elejétől elvakítanak bennünket) hamarosan a szekrények mélyére kerülnek, a kis Betlehemeket bedobozoljuk, a kapott ajándékok (melyek többsége felesleg) a polcokra kerülnek, és újra ropognak a fegyverek a háború sújtotta vidékeken.
Tényleg ennyi volt? Ezért készültünk heteken keresztül a vágyva vágyott Messiás születésre? Volt értelme a készületünknek?
A készület öröme, felfokozottsága sokkal több lelki többletet tud adni, mint sokszor a beteljesedés. Advent és nagyböjt heteken keresztül épít fel a Jézussal való igazi találkozásra. Persze találkozni igazán csak akkor fogok vele, ha teret engedek az imádságnak, csendnek és a másokért végzett szolgálatnak. A karácsonyi fények, és a Jingle Bells dallama csak ráhangolódni segít, csak elindít bennem valamit, de elmélyíteni nem tud az ünnep tartalmát illetően. Felszínesek maradunk. Ezért nem is tudunk mit kezdeni az istállóval, Jézussal, pásztorokkal, egyszerűséggel, szegénységgel.
Nem értjük a sötétség és a világosság küzdelmét, csak a mécsesek, a karácsonyi LED égősor fénye jelzi az ünnep beköszöntét, és ezek eloltása annak végét. Ezért, amikor januárban újra összefutunk a kollégáinkkal a legtöbben arra a kérdésre, hogy hogyan teltek az ünnepek a következő válaszokat adják: „Jókat ettünk.”, „Meglátogattuk a rokonokat.” „Jól összevesztünk.” „Elmentünk az éjféli misére, de majd megfagytunk.” „Néztük a TV-t.” „Nem szabad ennyit együtt lenni a családdal, mert már sok volt belőlük.”…..
hirdetésIsmételten megtapasztaljuk azt, hogy csak a főszereplő és annak üzenete nem érkezett meg, ezért lett karácsony a nagy evészetek, viták és gyakran szeretetlenség ünnepe.
Bízom benne, hogy a 777-en megszületett írások vagy adventi naptár sok embernek tudta jobbá és szebbé tenni készületét, az igazi várakozás izgalmával, lelki megtisztulással. Az új esztendőben pedig továbbra sem szabad hátradőlni. Folytatni kell az emberek közötti missziós munkánkat, mert felnyitni az emberek szemét csak az tudja, aki nyitott szemmel jár, és van képessége a látásra!
Legyen minél több ember számára a 2018-as esztendő a „Tisztán Látás Éve”!
Bese Gergő atya
Fotó: Rainforest Islands Ferry
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás