Már nagyon régóta jelen van kultúránkban a hitre való nevelés. Főleg manapság nagy beszédtéma, mióta bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatást. Azonban kétségtelen, hogy maga a hittan, mint jelenség nagyon megosztó, főleg közöttünk keresztények között. Túl sok? Túl kevés? Van-e egyáltalán értelme?
Ugyanakkor most nem ezek a kérdések a fontosak. Nem is lenne jogos a részemről a bírálat, mert bár jómagam tartottam pár hittan órát, még sincs olyan tapasztalatom, amivel ezt helyesen meg tudnám ítélni. Kétségtelen, hogy nagyon sok jó hitoktató munkája kimagasló az Egyház szolgálatában, mégis nagyon kicsi a megbecsültsége ennek a tantárgynak.
Emlékszem, amikor úgy döntöttem, hogy „hittan faktra” megyek gimnázium 11. osztályában, még saját magam is úgy voltam vele, hogy milyen komolytalan ez egy kémia vagy fizika fakultációhoz képest. Sok helyen (nálunk is) a hittan óra a filmezés szintjére süllyedt, ahol általában „hittel kapcsolatos” filmeket próbáltak nézetni velünk.
De mégis, képzeljük el, hogy az a tanterv, amit előírnak a hittanra, az megvalósul. Tudom, nem könnyű. Viszont, tegyük fel a kérdést, egy felelős keresztény ember számára elégséges-e az az alap hittan oktatás, amit kaphat ez esetben?
hirdetésNos, egyrészt mondhatnánk, hogy igen, hiszen Jézus sem csak a teológiailag képzett embereket választotta ki apostolnak. Nem a kiváltságosak vallása ez, ahol csak azok tartoznak a közösségbe, akik rendelkeznek minden „titkos” tudással. Mégis, a kereszténység mindig valami többről szól, mint amit látunk.
„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)
A Szentírás rengeteg helyen szólít fel minket a tökéletesedésre (Pl.: 2Kor 13,11; Jak 1,4; stb.). Ez alapján azonban azt kell feltételeznünk, hogy amit fiatalon tanulunk, az nem elegendő. Keresztény kötelességünk mindig törekedni arra, hogy hitünket egyre jobban megismerjük. Ha pedig az idei Adventet méltóképpen akarjuk megélni, akkor gondolnunk kell erre a tökéletesedésre. Hogyan is lehet ezt megvalósítani?
1.Járjunk Szentmisére és figyeljünk a prédikációra!
Sajnos nem elterjedt szokás, ugyanakkor egy próbát megér az, ha a vasárnapi prédikációkat elkezdjük lejegyzetelni. Ez segít minket abban is, hogy a Misén való jelenlétünket tudatosabbá tegyük. Velem is sokszor megesik, hogy a szemináriumban egy-egy reggeli prédikáció, vagy elmélkedés alkalmával elkalandozik a figyelmem, ezért elkezdtem majdnem mindent lejegyzetelni. Csak ajánlani tudom.
2.Tanuljunk a fiatalokkal együtt!
Ha van olyan gyerek vagy fiatal a környezetünkben, aki hittant tanul, akkor ne féljünk együtt tanulni vele. Manapság, hogy készülök egy hittanórára, néha olyan újdonságokat fedezek fel a hittankönyvekben, amit például gyermekként nem tudtam értelmezni, de felnőttként óriási felismerést okoz. Nem beszélve arról, ha együtt tanulunk a gyerekekkel, akkor nekik is felkelthetjük az érdeklődésüket a saját példánkkal.
3.Cselekedjünk aszerint, amit tanultunk!
Régi mantra az, hogy váltsuk cselekedetekre a hitünket. Ez is olyan dolog, hogy néha eszünkbe jut, néha viszont simán elfelejtjük. Viszont, ha teszünk egy jelzést, amivel észre tudjuk venni a lelkiismeretünket, akkor könnyebb tettre váltani mindazt, amit tanultunk (Például elmélkedjünk a felelősségről egy héten keresztül! Ha ezután meghalljuk ezt a szót, akkor rögtön eszünkbe fog jutni, hogy valamire oda kell figyelnünk ezzel kapcsolatban).
Ha felelősen akarjuk élni keresztény hitünket, akkor ne féljünk felnőttként is hittant tanulni!
Kiss Máté
hirdetés
