2017. 10. 17.

„Máriának soha nem mutattunk be áldozatot” – Hodász András atya a Mária-tiszteletről

Az októberi Szólj be a papnak! eseményen remek hangulatban beszélgetett egymással a református, a baptista és a katolikus lelkipásztor/pap. Az este folyamán felmerült a „Mária-kérdés” is, azaz hogy a katolikusok hogyan is viszonyulnak Jézus édesanyjához. Hodász András atya részletes választ adott, ennek leiratát ajánljuk most Nektek.

Hogy mikor kezdődött a Mária-tisztelet? Abban a pillanatban, amikor a pásztorok megérkeztek Betlehembe és leborultak Jézus előtt. Utána pedig ránéztek Máriára és azt mondták, hogy „Hűha!”

Azért az, hogy valaki az élő Istent fogadja a méhébe, finoman szólva is ritka tapasztalat a történelemben.

Számomra példaértékű az, ahogy Mária jelen van a Szentírásban. Egyáltalán nem exponálja magát túl: az utolsó mondata János evangéliumának 2. fejezetében hangzik el, a kánai menyegzőn, így hangzik: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”. És ennyi, ezzel befejezte. Pedig ez az evangélium eleje! Sehol nem olvasod azt későbbiekben, hogy Mária előre furakodik és azt mondja, hogy „Én vagyok az anyja, jogom van beleszólni az egyház életébe!”, vagy bármi ilyesmit.

Ott van pünkösdkor, amikor lejön a Szentlélek, az apostolokkal együtt imádkozik – de meg nem szólal.

Döbbenetes számomra Máriában az, hogy ennyire alázatos, hogy teljesen a háttérbe marad, és nem lesz vezető az Egyházban, és nem ő lesz az első pápa, és nem akar papnő lenni stb.. Ő, aki az élő Istent hordozta! Már ezért nagy tiszteletet érdemel!

Az Egyház 300 évig gyakorlatilag fel sem fedezte Máriát: csak az ötödik században, amikor arról kezdtek el beszélgetni, hogy Jézus édesanyja Krisztus-szülő, vagy Isten-szülő. Tudniillik a konstantinápolyi pátriárka (Nesztoriosz) elkezdte prédikálni, hogy Mária Krisztus-szülő csupán, tehát akit ő megszült, nem Isten, csak egy ember. Ez természetesen teológiai tévedés, méghozzá tulajdonképpen nem is Máriáról szól, hanem Jézus istenségét tagadja. Jézus miatt kell Máriát Isten-szülőnek hívnunk, mert ha Jézus nem Isten, akkor smafu az egész, mert nem vagyunk megváltva.

Mert egy ember hiába hal meg értem a kereszten, attól még az én bűneimet nem törli el.

Teológiailag muszáj, hogy Jézus Isten legyen, és emellett muszáj, hogy ember is legyen, különben nem vagyunk megváltva. Ha viszont ez a helyzet, akkor Mária Isten-szülő, és ha ő az, akkor mi ezért tiszteljük őt.

Szóval ebből vita lett, majd zsinat, és az egyház kimondta a dogmát: Mária Istenszülő. Milyen érdekes, hogy tehát ez a dogma is igazából nem Máriáról szól, hanem Jézusról, ahogy Mária egész élete. Szeretném újra megerősíteni, hogy a katolikus egyház nem tartja Máriát társmegváltónak. A Megváltó társa (hiszen végig kíséri a szenvedését), de nem “társmegváltó”. És még valami: mi katolikusok nem imádjuk őt, hanem tiszteljük. Nálunk az imádat jele az áldozatbemutatás, a szentmisén kenyeret és a bort ajánlunk fel annak, akit imádunk. Máriának soha nem mutattunk be áldozatot, soha nem ajánlottuk fel neki a kenyeret vagy a bort az Egyház 2000 éve során.

Máriát tiszteljük, minden más teremtmény felett, mégpedig Jézus miatt.

 

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás