"Több vagy ha adsz" - interjú a 72 óra főkoordinátorával – 777
Interjú

“Több vagy ha adsz” – interjú a 72 óra főkoordinátorával

Hétvégén rendezik a 72 óra kompromisszum nélkül nevet viselő önkéntes ifjúsági akciót. A programokról, szervezési munkáról és a kezdeményezés lelkiségéről Darvas Márton főkoordinátorral beszélgettünk.

Hogyan indult a 72 óra és mi motivált titeket a létrehozásában?

A történetnek két kiindulópontja van. Először német egyházmegyékben kezdtek szervezni egy „72 óra kompromisszumok nélkül” elnevezésű programot a ’90-es évek végén. Ezt vették át első hullámban svájci és osztrák egyházmegyék, mi pedig néhány évvel később, 2006-ban kapcsolódtunk be. A magyar motiváció nagyban összekapcsolódott az ökumenikus ifjúsági célokkal és máig meghatározó különlegességünk, hogy a három történelmi egyház közös szervezője a 72-órának. A felekezetek érezték, hogy szükség lenne olyan közös programra ami célzottan megszólítja, bevonja és aktivizálja a fiatalokat. Ennek eredményeként rendezhetjük meg idén a 10. 72 órát amely a

„Több vagy, ha adsz”

szlogent kapta.

Milyen feladatot kapnak, milyen szerepet vállalnak az egyházak a programban?

A kiindulási pont az, hogy ők finanszírozzák az akció megszervezését. Területi koordinátoraink, akik egész évben önkéntesen vállalnak szervezői munkát, minden esetben valamelyik történelmi egyházból kerülnek ki. Több önkéntes projektünk is az egyházakhoz kapcsolódik, több szociális intézményükkel is együttműködünk és minden évben küldünk önkénteseket ezekbe az intézményekbe.

A szervezés alatt láthatjuk, hogy mennyire „menők” az egyházak,

mennyire sokat vállalnak értünk és ezalatt nem csak a keresztény közösségeket értjük, hanem az egész társadalmat.

Mik azok a konkrét célok, amiket kitűztetek magatok elé?

Jó pár van belőlük, hiszen ezek a célok teszik olyan nyüzsgővé és hatékonnyá a 72 órát amilyennek most láthatjátok.

Darvas Márton, a projekt főkoordinátora. Fotó: evangelikus.hu

  Annak ellenére, hogy elég rövid idő, egész pontosan három nap áll rendelkezésünkre, hihetetlenül sokszínű, vegyes és változatos programot sikerül létrehozni minden évben. Talán a legfontosabb és legnagyobb ívű elhatározás, hogy az önkéntesség kultúráját terjesszük és népszerűsítsük. Fontos, hogy mindezt egy keresztény nézőpontból tegyük és át tudjuk adni az embereknek, hogy

keresztényként ez sokkal többet jelent számunkra néhány óra közösségi munkánál.

Célunk, hogy minél több fiatalt meg tudjunk hívni és az egész program egy személyes élmény, egy szemléletváltás is lehessen.

Mik számodra a legnagyobb kihívások és hogyan tudod megélni a hitedet a munkában?

Őszinte leszek, kihívásokból nincs hiány. Talán az a legbonyolultabb, hogy nagyon szerteágazó a program és nehéz megszabni a saját határainkat: hány önkéntest szervezhetünk be maximum, hány projektet vállalhatunk el? Ezeknek nyilván van egy fizikai korlátjuk. A 72 óra egy figyelemfelkeltő akció, ezért rengeteget kell kommunikálnunk mind a résztvevő fiatalok felé, mind a külvilág felé. Ebből kifolyólag nagyon kell rá vigyáznunk, hogy ne a kommunikáció vegye igénybe az összes erőforrásunkat és igyekezzünk maradandót adni a résztvevőknek. Az a cél, hogy az egész

ne csak egy Facebook fotó formájában, hanem értékes tapasztalatként maradjon meg.

Számomra nagyon érdekes élmény egy ilyen nagy önkéntes akciót koordinálni. Sokszor alázatra nevel a feladat, annyi biztos. Nagy ajándék, hogy ezen keresztül sok-sok ember tapasztalata formálhatja az önkéntességről alkotott képemet.  A legnagyobb lelki élményt nekem a résztvevők lelkes visszajelzései adják. Ezek újra és újra megerősítik bennem, hogy mennyire érdemes az önzetlen segítségnyújtás értékét terjeszteni, és hogy mennyire mély lelki élmény tud lenni az önkéntesség.

Cseh Barnabás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá