Lelkiség

Haragudni Istenre

Ha őszintén állunk Isten előtt, azzal teret engedünk számára, hogy még jobban felfedje magát előttünk.

A harag nem ismeretlen a ma embere előtt sem, ezért néha emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ez nem eredendően rossz dolog. Mérgesnek lenni – akár néha Istenre is – teljesen helyen való dolog. Összetett emberi mivoltunknak része az érzelem, tehát a harag is. Jézus Krisztusnak is, mint emberré lett Isten, voltak érzelmei, így az öröm, a szomorúság, a harag és a boldogság nem idegen tőle.

Előfordul, hogy megharagszunk Istenre, amit ő már azelőtt tud, hogy kimondanánk előtte. Elfogadja a szenvedésünket és segíteni szeretne, mert tudja, hogy ez visz közelebb hozzá.

A Bibliában Jób története talán a legkiválóbb példák egyike.

Isten hű szolgája volt, aki jólétben és kényelemben élt. A Sátán azonban megkérdőjelezi Jób hitét azzal, hogy hite vajon „ingyen” van-e, hogy nem a jólétért cserébe hisz Istenben. Ezután Jób élete darabokra hullik, végül pedig ő maga is szörnyű kínok áldozatává válik. Elátkozza saját születésének napját, hangot ad haragjának és elkeseredettségében halálért könyörög. Magát Istent hívja ki azzal, hogy saját létének értelmét kérdőjelezi meg:

Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! (Jób 10,1-2)

Az Úr végül válaszol Jóbnak és a hitben való kitartásáért elküldi hozzá rokonait, akik korábban elhagyták, hogy megvigasztalják. Vagyonát megsokszorozza és Jób visszakapja, amit korábban elvesztett.

Van, hogy mi is nagyon hasonlóan érezzük magunkat Jóbhoz, mert úgy látjuk, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk. Ha közeli hozzátartozónkat veszítjük el, vagy a munkánkat, ingóságainkat, olyan, mintha Isten nem lenne sehol. Ilyenkor a legrosszabb, ha magunkba temetkezve feladunk mindent és még nagyobb éket verünk Isten és saját magunk közé. Azonban ha észrevesszük, hogy ez egy alkalom arra, hogy párbeszédet folytassunk Istennel és útmutatást kérjünk tőle, már megtettük az első lépést.

A harag ott van a szülő-gyermek, vagy társas kapcsolatainkban is egyaránt. Ha ilyenkor teret engedünk a párbeszédnek (vagy Istennek), akkor a kapcsolatot helyre lehet állítani a töredezettségből. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy ilyen esetekben mindig emlékeztetnünk kell saját magunkat, hogy semmi, de semmi sem a miénk, mert a saját életünk is Isten ajándéka és minden amink van, az ő kegyelméből fakad. Valaminek az elvesztése hatalmas fájdalommal járhat, de ez vezet vissza igazán a kiindulóponthoz, Istenhez.

Jób történetének van még egy tanulsága. Mégpedig az, hogy Jób Isten és a Sátán harcának a tárgyává válik. Ő a bizonyíték arra, hogy az ember, mint Isten teremtménye képes megmaradni a hitben, ezzel példát állítva elénk és rácáfolva a Sátán alattomos vádaskodására a történet elején. Jób tehát mint Isten gyermeke és a hitben kitartva, nekünk embereknek is reményt ad.

Így legközelebb, ha megharagszunk az Úrra, engedjünk teret ennek és a párbeszédnek. Ha kell, kérdőjelezzük meg az akaratát, de ne forduljunk el tőle, mert akkor máris vesztettünk. Ilyen esetben, csak ha megvívtunk Istennel, akkor rendezhetjük vele a kapcsolatunkat.

 

Az Aleteia cikke nyomán. Kép: desiringGod

Ezt a cikket Dallos Bence önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás