A mai napon ünnepli Egyházunk Szent Maximilian Kolbe atyát. A lengyel ferences vértanú neve összekapcsolódik a második világháború egyik legborzasztóbb helyével, Auschwitz haláltáborával.
Vértanúságának helye ma az emlékezés zarándokközpontja. Azonban Kolbe atya életében, nem csak a hősies cselekedet az, ami példaértékű, hanem korának egyik legnagyobb „bloggere” is volt.
Biztos vagyok benne, ha kortársunk lenne, akkor a 777 csapatát erősítené. Mert papként fontosnak tartotta az írott sajtót és azt, hogy a hit nem magánügy.
Ezért is alapította meg a Rycerz Niepokalanej, A Szeplőtelen Szűz Lovagja című folyóiratot. A lap igen népszerű lett szülőhazájában, Lengyelországban. A gyümölcsök pedig hamarosan megjelentek a lap körül.
Kolbe atya igazi missziós lelkületét nem csak a média világában gyakorolta, hanem távol-keleti küldetést is vállalt. Nagaszakiban rendházat alapított és persze kiadta a japán Lovagot, amelynek első száma – Seibo no Kishi címmel – egy hónappal a megérkezése után, 1930 májusában már meg is jelent.
hirdetésMunkatempójának gyenge egészségi állapota volt képes határt szabni. Már Indiában is rendház alapításán fáradozott, de fizikai gyengesége miatt haza kellett utaznia 1936-ban.
Termékeny, alkotó papi élete a második világháború kitörése után hamarosan más formát vett. A világot látott ember a Gestapo fogságába kerül. Féltek tőle. 1939-ben letartóztatják 40 társával együtt, de december 8-án (Szeplőtelen Fogantatás ünnepén) szabadon bocsátják. Küldetéstudatát azonban nem tudták megtörni, újra munkához látott, ezért 1941. február 17-én másodszor is letartóztatják.
Május 20-ig a hírhedt varsói Pawiak börtönben volt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es rabszámot kapta.
Július végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak sikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.
Itt teljesedik be Kolbe atya életében a Szentírás egyik fontos mondata:
„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”
A tíz halálraítéltet a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig imádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval.
Pater Maximilian megmaradt embernek, megmaradt kereszténynek a legnagyobb borzalmak közepette is. Igazi misszióját a haláltábor falai között teljesítette be. Krisztushoz hasonlóan vállalta a halált másért, másokért.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás