Az elmúlt évtizedekben nagyon tudatosan próbálják szinte eltitkolni azt, hogy Vincent Van Gogh életében milyen fontos szerepet töltött be az Isten. Ideje jobban megismerni a zseni, őrült, de mindenekelőtt mélyen hívő festőművészt!
„A legjobb út, hogy megismerjük Istent az, hogyha mindenki felé szeretettel fordulunk.” – mondta egyszer Van Gogh. A legtöbben ismerjük a bizarr történetet, amely szerint a reménytelen szerelemben tengődő művész levágta a saját fülét. Azonban ez a fájdalom nem egy francia utcanő miatt és nem is szintén festő barátjának elidegenedéséből fakadt, hanem az egyház miatt történt. A mára már megkopott magyarázat és a Van Goghról alkotott kép, szerelmi élete és visszautasítottsága; ezek mind elhomályosítják valódi szenvedélyét:
Jézus Krisztus szolgálatát.
Vincent egy meglehetősen haladó szellemiségű és idealista fiatal lelkész volt, aki 1878-ban összeütközésbe került a Holland Református Egyház rendkívül merev struktúrájával. Miközben éhező bányászoknak és kemény fizikai munkát végző, a társadalom alacsonyabb rétegeiben lévő embereknek segített, velük együtt tapasztalta meg a szenvedést, éhesen és mocskosan. Az egyház abban az időben nem sokat törődött a fiatal lelkész botrányosnak számító empátiájával és megvont minden támogatást.
hirdetés
Ezt követően Van Gogh a művészet felé fordult, ahol sikereket ért el, ezzel enyhítve az élet más területén elkönyvelt hiányosságokat. Tiszteletet és megbecsülést ezzel együtt is csupán más festőktől és bátyjától, Theotól kapott. Az egyházról így írt öccsének: „Bárcsak úgy fogadnának el engem, ahogy vagyok” – emellett hangot adott keserűségének is, amely az elutasítottságból fakadt.
Nem tudhatjuk, hogy a művész megtarthatta volna-e épelméjűségét és mindkét fülét abban az esetben, ha az őt felügyelő elöljárók nagyobb megértéssel és könyörülettel viseltettek volna iránta, de az biztos, hogy az egyház vesztesége a művészvilág hihetetlen gyarapodására vált. Ironikus módon Vincent missziójának derékba törését túlbuzgóságának „berozsdásodásának” tekintették, amit családja egyfajta skizofréniaként könyvelt el. Talán az is volt. Van Gogh szinte dühösen ölte bele energiáit saját munkájába, legyen az Istenért, a szegényekért, vagy a festészetért.
Ugyanaz a lelkesedés késztette arra is, hogy odaadja a vacsoráját, s ez vásznak és festmények sokaságát eredményezte. A “túlbuzgóság” is híresen tükröződött a munkája minőségében és hangulatában is. Ez Van Gogh védjegye, amely azonnal felismerhető és megkülönbözteti minden őt megelőző festőművésztől.
Kevesek vannak tisztában azzal is, hogy munkái témáinak jelentős részét, elemeit a Bibliából merítette. Amiért ezt kevesen tudják, az az, hogy ezen alkotások nincsenek kiállítva. William Havlicek szakértő és a Van Gogh’s Untold Journey című alkotás szerzője szerint a vallási témájú műveket úgy kezelik, mintha nem érnének semmit. Egy száz éves retrospektív kiállítás alkalmával 1990-ben a keresztény ihletettségű alkotások a „pincében maradtak” az amszterdami Van Gogh Múzeumban, így nagyjából másfél millió ember mulasztotta el látni őket csak abban az évben.
Havliceknek fel kellett törnie a pincét, hogy előkeresse ezeket az alkotásokat. Mark Ellis szintén egy rövid szemlében népszerűsíti Van Goghnak ezen műveit Havlicek könyvében. Egyes alkotások mély teológiai háttérismeretről tanúskodnak, ami olykor beillene egy prédikációba is, nagyot változtatva ezzel művészről kialakított képen.
Feltűnő továbbá az is, hogy Havlicek állítása szerint Van Gogh személyes levelezésének egy jelentős része (több mint 900 ismert és fennmaradt levél) ez idáig nem került nyilvánosságra. „Ezen vallási tartalmú leveleket csak az elmúlt 5-6 évben mutatták be a nyilvánosság számára” – tette hozzá Havlicek.
Egy Emil Bernard festőművésznek címzett levelében két évvel a halála előtt kiderül Van Goghról, hogy spirituálisan teljesen megszállott volt. Ahhoz hasonlítható ez, mintha egy evangélista az élményeiről írna bizonyos helyekhez kötődően, egyfajta tudatfolyam jellegű prófétai elbeszélés, több tucat olyan utalással szentírási és bibliai motívumokra, amelyek alapjául szolgáltak más festők és művészek alkotásainak.
„Olvastad már Luther életét?” – teszi fel Van Gogh a kérdést barátjának. „Mert bizony Cranach, Dürer és Holbein mind hozzá tartoznak… a középkor fennkölt fényét emelik tovább.”
Van Goghnak megvoltak a kérdései és problémái a Bibliában leírt háborúkkal és tragédiákkal is, csak úgy, mint saját életében jelen lévő keserűségével. De ez egyben vigasza és támasza is volt: „Akár a mag a kemény héjban, keserűen magában – ez Krisztus önmagában.” Így dicsérvén a Megváltót Bernardnak írott levelében, Van Gogh megrajzolt egy olyan „művészt, aki minden más művésznél nagyszerűbb”, akinek szavai „kreatív erővé, hibátlan és tiszta kreatív hatalommá váltak.”
A művész ezen oldala – úgy tűnik – nem került bele a művésziskolák tananyagába. Egy levél önmagában arról tanúskodik, hogy a művész alkotásainak egy igen jelentős része utalásokat tartalmaz Jézus Krisztusra, ahogy ő maga fejezi ki magasztosan: „Micsoda arató, milyen aratás… micsoda fügefa.”
Ilyen és hasonló témák engedik számunkra levonni a következtetést és egyben egy új oldaláról mutatja be Van Goghot, amelyből kitűnik, hogy a művész Krisztus szavain és az evangéliumon felbuzdulva, lelkesen hirdette az örök életet, mint alapvető bizonyosságot.
Van Gogh leginkább a hullámzó energiából eredő vonásairól híres, azonban, hogy ez az energia honnan származik és kire, mire utal, túl sokáig ki volt zárva a köztudatból. Bizonyos, hogy a zseniálisan szokatlan erők, amelyek észrevehetők a külső szemlélő számára is, egyértelmű kapcsolatban áll a Jóistennel, akiben a művész soha nem szűnt meg hinni. Isten volt az alanya Van Gogh megszállottságának – sokkal inkább, mint szeretői vagy maga a művészet – „higgadtságának és odaadásának szüksége és létjogosultsága” jelent meg benne saját szavai szerint.
Látszólag egy művész valódi motivációjának és témájának nincs értéke, hacsak nem áll párhuzamban egy szekuláris ideológiával. Ettől függetlenül Vincent festményei a saját maguk értékein és erényein alapulnak, de a meglévő szándékos dezinformáció ezekkel kapcsolatban nagyon is meglepő. A művész halálának 125. évfordulóján még mindig áldozata ennek, amely mulasztásból és megtévesztésből fakad. Akár művészettörténészek vagy kurátorok, de ugyanúgy olvashatták a levelezéseket, mint ahogy mások tették és mégis hallgattak a lényegről. Ehelyett politikailag korrekt módon tálalták Van Gogh életét, amiből fakadóan ma az jut eszünkbe róla, hogy egy függőségekben szenvedő, eszét vesztett megbomlott ember volt.
Az ilyen és hasonló „kutatók” kiemelvén néhány erkölcsi bukást, eközben szándékosan mellőzve a fent is említett hangsúlyos kijelentéseket – ez nem más, mint gyerekes okoskodás és a lényeg elhallgatása, ami elfedi a valódi tartalmat és Isten szerepét a művész életében.
„Még mindig messze vagyok attól, aki valóban lenni szeretnék, de a Jóisten segedelmével egyszer azzá válhatok majd” – írta az öccsének Vincent 1876-ban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatai is voltak Van Goghnak, s íme, még egy: „ …jelen pillanatban az, hogy Róla beszélek oly sok minden iránt ébreszt vágyat bennem, de minden jobbra fordul az Ő áldásával és segítségével.” Ezek a szavak teljesen új képet festenek a művész életéről és az eddigi csípőből odavetett „kínokat szenvedett esztéta, aki elutasította Istent” állítások nem állják meg többé a helyüket.
Van Gogh munkájában a keresztény töltetű megjelenési formák szándékos leplezése legjobb esetben is hamis és tisztességtelen. Akik ebben részt vesznek, részt vettek, a történelmet is meghamisították, hiszen a lényeg kimaradt ez által. Az ebben szerepet vállalt kutatók igencsak hanyag és selejtes munkát végeztek, megmásítva ezzel egy géniusz életművét és rossz hatással léve sokak gondolkodására.
Elérkezvén Vincent Van Gogh halálának 125. évfordulójához még mindig nincs eléggé kihangsúlyozva életének és műveinek egy jelentős része. Talán lassan ez is változni fog és az emberek merni fogják őt összekapcsolni egyik legjelentősebb ihletőjével, Jézus Krisztussal, akit ő maga is egy rendkívüli művészként próbált meg bemutatni a belőle fakadó szeretet és isteni hatalom révén. Mert erről a Van Goghról egyelőre túlságosan is keveset hallottunk…
Marisa Martinnak a www.wnd.com –on megjelent írása nyomán
Források: VanGoghletters.org / William Havlicek Ph.D.: Van Gogh’s Untold Story / az Art Newspaper / David Paul Kirkpatrick / Mark Ellis: „Van Gogh’s Unappreciated Journey with Christ”
Fordította: Dallos Bence
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás