“Isten nem teremt selejtet!” – Csaba testvér megható története a “fogyatékos” kislányról

Böjte Csaba testvér nemrég Kiskunhalason járt, ahol egy megható történettel világított rá a tényre: Isten nem teremt selejtet!

A ’90-es évek közepén kaptam egy levelet az érsektől, hogy egy ötödikes kislányon kellene segíteni. Írt egy levelet a plébánosnak, hogy szeretné, ha elvinnék őt a faluból. mert ő különben meghal. Én magam elmentem ebbe az eldugott kis székely falucskába, annak a szélén egy eldugott kis házikóban élt a lány. Üveg nem volt az ablakba, villany se volt, csak egy szép szőke kislány. Kérdeztem Tőle, hogy ő írta ezt az üzenetet? Mondta, hogy igen! Megkérdeztem, szeretne-e velem jönni Dévára?  Nem kérdezte, hogy én ki vagyok, meg hogy hol van Déva, hanem azt mondta, hogy igen!

Tovább kérdezgettem, megérdeklődtem hol van az anyukája? Megkerestük közösen a faluban, de közben találkoztunk az iskola igazgatójával, aki megállított és azt mondta: “Jaj, Csaba ne vidd el ezt a gyereket, ez süketnéma!”. Mondtam neki, hogy előbb beszéltem vele, mire az igazgató válaszolta, hogy az iskolában mindenki úgy tudja, hogy süketnéma, fogyatékos. De ez a kislány olyan értelmes volt, ráadásul ha tőlem valaki Isten nevében azt kéri, hogy segítsek, akkor mindig szeretek megoldást találni.  A Főnök nevében kéri, hát ne hozzuk szégyenbe a Jóistent, mint az ő szolgája, befogadom!

Hazavittem a kislányt, nagyon le volt maradva, eléggé egyszerű volt: nyolcadik osztályban megbuktatták. Mit lehet ilyenkor tenni? Beültettem magam mellé az autóba összes “gyerekemet”, akik megbuktak abban az évben, és elvittem őket kirándulni. Mentünk Csíkszeredára, és közben fejtegettem, hogy tanulni kell, és ha jól tanulsz, akkor milyen szép jövő vár rád, mennyi lehetőséged lesz. De ha nem tanulsz, mehetsz kapálni. Jó bőven meséltem, történetekkel, bele is fáradtam, úgyhogy inkább megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen gondolatok vannak bennük, mit csinálnak épp az autóban?

hirdetés

A kislány megszólalt, hogy számolja a csíkokat az út közepén. Kérdeztem Tőle, hogy hánynál tartasz? Mondja nekem, hogy háromezernyolcszázvalahol….

Erdélybe akkoriban nem húztak mindenhol csíkot, én meg éreztem, hogy mindjárt kiesek az autóból. Habosra prédikáltam a számat, ő meg számolgatja a csíkokat az út közepén.  Gondoltam, hogy ennyi volt, ez teljesen falra hányt borsó.

Olyan örömmel tudom elmondani, hogy ez a lány  utána szépen elvégezte az érettségit, Kolozsváron megcsináta egyetemen a pszichológiát, második lett az egész évfolyamot tekintve. Olyan eredményt ért el, hogy Londonba mehetett doktorálni! Miből doktorált? Hát az erdélyi gyermekvédelemből!

Ha valaki megmondta volna nekem amikor befogadtam, hogy ez a kislány belőlem fog angolul doktorálni, nem hittem volna el!

Közben ott kint megismerkedett egy nagyszerű építészmérnökkel, családot alapítottak és babájuk is van már!  Isten nem teremt selejtet! Ösztönözni kell, öntözgetni kell a gyerekeket, hogy sikerüljön megcsinálni az álmaikat!

Minden ember Isten remekműve, Te is az vagy! Én mindig azt mondom, hogy rossz gyerek és csúf vénasszony nincsen! Erre főleg az idős hívek szoktak bólogatni, hogy Csaba testvér azért csak tud valamit!

hirdetés