Egyéb

“Igazságot csak Istentől nyerhetünk” – Csontváry legszebb idézetei

1919-ben ezen a napon, június 20-án hunyt el a magyar festőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Csontváry Kosztka Tivadar. Néhány megszívlelendő idézetével emlékezünk a korszakos zsenire.

Talán kevesen tudják, hogy a Magányos cédrus festője korának meg nem értett művésze volt, munkásságának valódi értékére csak az utókor eszmélt rá. Eredeti szakmája gyógyszerész volt, jogot is hallgatott, majd zsenialitásával beírta magát a magyar művészettörténetbe…

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak Istentől nyerhetjük.”

„Ti, hibás emberek, nem elég, hogy a sarlatánok útján eltévedtetek, hanem az isteni természettel szemben támadásba mentetek. Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel, bűzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szeszekkel, tinektek hiába sütött a Nap – ti nem vettétek észre, tielőttetek hiába zúgnak a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni őket, ti nem voltatok arra valók.”

„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.”

„Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani.”

„Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel – türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját el nem éri.”

„Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?”

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Szarka Péter 2018. 06. 20. 08:22

    “Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.” (Miklósvölgyi János festőművész)