Egyéb

Mérhetetlen méltóság

Frivaldszky Gáspár írása arról, hogy Isten mennyire számít az imáinkra!

Ma reggel szokásos körömet futottam, amikor eszembe jutott egy kedves ismerősöm, aki nemrég, alig 50 évesen halt meg. Egy jó lelkű, de nem hívő élsportoló volt, aki generációkat juttatott dobogóra világversenyeken. Mindene volt a sport és a fiatalok nevelése. Emlékszem mennyire lesújtotta a tudat, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved.

Sokszor tűnődtem azon, hogy miért kell imádkoznunk, amikor Isten is tudja, hogy mire van szükségünk. Még nehezebb nekem úgy igazán mélyen megérteni, hogy miért kell az elhunytakért imádkozni. Futás közben jött a gondolat, hogy mondok egy fohászt ezért a nemrég elhunyt ismerősömért. Próbáltam magamban feleleveníteni a csupa szív természetét, azt ahogy küzd a betegséggel, belső békéjét keresve.

hirdetés

El tudod képzelni milyen az, amikor egy vödör jeges vizet öntenek a nyakadba? Na, én ugyanezt éreztem, csak mintha örömet zúdítottak volna rám. Valami olyan mély, a sejtjeimig hatoló örömet éreztem, hogy a könnyeim is kicsordultak. Futottam tovább azzal a gondolattal, hogy Isten mérhetetlen méltóságot adott azzal, hogy másokért imádkozhatok, segíthetek nekik abban, hogy az örök életben megláthassák Őt.

Mi nem bábuk, vagy élettelen kövek vagyunk, amelyek mindegy, hogy hol vannak, hová teszik őket, vagy merre sodródnak. Lehetőségünk van arra, hogy másoknak, így a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek is segítsünk. Szükség van ránk, feladatunk van. Micsoda méltóság! Hát persze, hisz mindannyian testvérek vagyunk, össze vagyunk kötve.

A méltóságunkat az adja, hogy dönthetünk úgy, hogy Isten munkatársai leszünk. Vele együtt tesszük a jót. Például a másokért való imában.

Frivaldszky Gáspár

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás