2017. 06. 13.

A buszon a legnehezebb kereszténynek lenni

De tényleg. Amikor tömeg van és a legtöbben egyáltalán nem figyelnek a másikra, amikor a – fogalmazzunk így – eltérő közlekedési szokások konfrontálódnak, amikor a nyár beálltával érezhetővé válik, hogy nem mindenki ad az általános higiéniai szabályokra, amikor a felszálló utasok beállnak az ajtóba, hogy véletlenül se tudj leszállni, amikor rálépnek a  lábadra, amikor az utastárs könyöke a hátadba mélyed… Na, ott maradj keresztény!

Bevallom, nekem ez nagy kihívás. Nem vagyok türelmetlen alkat, de utazás közben könnyen ki lehet billenteni a nyugodt állapotból. Borzasztóan tud idegesíteni, amikor az alacsony színvonalú közlekedési kultúra, vagy az érzéketlen önzés megnyilvánulásait tapasztalom. (Kevés bunkóbb dolog van, mint amikor fiatal srácok – “férfiak” – a nők előtt nyomulnak fel egy járműre, diadalittasan elfoglalva az utolsó szabad helyeket.)

Azt hiszem, a struccpolitika itt sem jön be. Hatalmas szükség van a közlekedési kultúra javítására. De addig is, nekünk magunknak van tennivalók: nem elveszteni a türelmünket, a figyelmeztetést jó szándékkal és intelligens módon tenni, türelmesnek maradni, nem zsörtölődni, nem számonkérni. Sőt: türelmesnek maradni, példát mutatni, amikor csak lehet, ezzel is téve egy lépést előre. Vagy fogalmazzunk így: megélve a kereszténységet a buszon is.

Vágvölgyi Gergely

A kép forrása a Wikipédia.

Blog Vágvölgyi Gergely
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás