Blog, Hodász András

Hawking már tudja a választ

Meghalt Stephen Hawking. Talán furcsa lehet nekrológot olvasni egy pap tollából, főleg egy keresztény oldalon, hiszen korunk egyik leghíresebb fizikusa köztudottan nem hitt Istenben, ám ha már évek óta olvasom a könyveit, sőt tanítom is néhány elméletét az egyetemen, úgy gondoltam illő lenne elbúcsúzni. 

Ebben a cikkben nem untatnék senkit a száraz életrajzi adatokkal, ezt már megtették helyettem mások. Ami írásra indított elsősorban tényleg a személyes szimpátia, ugyanis több könyvét is élvezettel forgattam. Humoros stílusa, közérthető magyarázatai, könnyen fogyaszthatóvá tették műveit, ami már azért is nagy teljesítmény az ő részéről, mert jómagam bölcsészebb vagyok a bölcsésznél, így bármi, ami túlmegy a 2X2 egyszerűségén, számomra a megfejthetetlen misztériumok kategóriájába tartozik. Azt mondják, hogy a jó tudós legfontosabb ismertetőjegye, hogy a tudományát egy kétéves gyereknek is el tudja magyarázni. Stephen Hawking úgy tudta ismertetni a legmodernebb felfedezéseit, hogy átélhettem a megértés illúzióját. Tisztelet érte. 

Természetesen papként nem tudtam egyetérteni a világegyetem keletkezésével kapcsolatos nézeteivel (A nagy terv, 214. o.), vagy azzal az állítással, hogy a szabad akaratunk csupán illúzió volna (im., 42. o.), de őszinte nyitottsággal olvastam a fejtegetéseit, hátha sikerül meggyőznie, és akkor kereshetnék magamnak egy jobban fizető állást. Mivel azonban még mindig pap vagyok, látható, hogy ezen a ponton nem járt sikerrel. Nem tartozom azok közé, akik megijednek a tudományos felfedezésektől, és készséggel elfogadok minden kijelentést, amit minden kétséget kizáróan bebizonyítottak (pl. ősrobbanás), ám Hawkingnak az önmagát megteremtő világegyetemről vallott elmélete hipotézis marad, amíg nem tudja tényekkel, érvekkel alátámasztani. A nagyhírű tudós ebben a kérdésben tulajdonképpen pontosan azt teszi, amiért kritizálja az Egyházat: súlyos kijelentéseit egyáltalán nem bizonyítja. Ez természetesen nem kisebbíti a fizikában elért eredményeit, csupán megerősíti azt, amit eddig is tudtunk: a legnagyobb tudósok is tévedhetnek olykor. (Mentségemre legyen mondva: nem a vallásos gőg szól belőlem, pusztán egyetértek olyan világhírű tudósokkal, akik szintén erre a következtetésre jutottak, lásd pl. Keith Ward, oxfordi vallásfilozófus, vagy John C. Lennox PhD, az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora).

Ami számomra a legfájóbb, hogy Stephen Hawking könyveinek olvasása közben szomorúan kellett megállapítanom, hogy az Egyházról, és annak hivatalos tanításáról igencsak hiányos, olykor téves információi vannak, és ez nem csak rá jellemző, hanem neves kollégájára, Richard Dawkinsra is. (Aki szintén szentelt egy könyvet az istenhit cáfolatának, de erről majd máskor.) A Bibliai hitet egy szinten kezelni a törzsi babonákkal, vagy pogány istenségekkel, alapvető tájékozatlanságra utal. A Biblia korát megelőzve hirdeti a színtiszta monoteizmust, és tagadja, hogy a természeti jelenségek istenségek lennének. Emellett olyanfajta tudományellenességet és maradiságot kér számon az Egyházon, ami sosem volt jellemző rá. Talán, ha találkozhatott volna hiteles egyházi személyekkel, ha megismerte volna, hogy valójában mit tanítunk egy-egy kérdésben, az ő élete is másképp alakul, de ez már sajnos nem lehetséges. 

Keresztényként imádkozom érte, hogy most, amikor már tudja a választ a világegyetem talán legfontosabb kérdésére, megtapasztalhassa annak az Istennek az ölelő szeretetét, akinek létezésében egész életében kételkedett. Nyugodjék békében!

Hodász András atya 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply dr.Leitner Tünde 2018. 03. 15. at 19:52

    Dicsértessék..!
    Hiszek abban,hogy három “dologban” biztosan meg fogunk lepődni a Mennyben:
    1. abban,hogy mi ott vagyunk;
    2. abban,hogy kik vannak ott;
    3. és abban,hogy kik nincsenek ott…
    Isten kegyelme végtelen, szándékai kifürkészhetetlenek, útjai megfoghatatlanok.

  • Szólj hozzá