A kapcsolatok Istene

„Cikket írni a rohanó fiatalokról” – írom fel egy lap szélére, de mielőtt mellé firkantanám az ezzel kapcsolatos gondolataim, megrezzen a Messengerem. Jajj, erre muszáj válaszolnom. Közben le is kell szállnom a vonatról. A téma ezek szerint még aktuálisabb, mint gondoltam.

„Felgyorsult a világ” – ez akkora közhely, hogy elférünk benne mind. Ebben élünk, igen. A Facebook reggel jelzi, hogy ma 5 eseményem lesz. Már rég elfelejtettem, hogy Ott leszek gombot nyomtam rá. Meg amúgy is, akkor még nem tudtam, hogy ma beadandót kell írnom. Kinyitom a naptáram. Mi? Ma? Nem úgy volt, hogy holnap találkozunk? Na jó, azért elmegyek, ott az éjszaka a beadandóra. Kár, hogy mikor együtt vagyunk, a gondolataim már a következő teendőnél tartanak.

Na, várjunk csak! Te nem egy teendő vagy, hanem a barátom!

Isten sem egy napi tennivaló a sok közül. Olyan sokszor hisszük azt, hogy ő elvárja, hogy beszélgessünk vele. És annyi elvárás vesz körbe, Istent a legkönnyebb mellőzni, mikor egy kis levegőhöz akarunk jutni. Ő nem fog leszidni, ha nem hagyunk időt az imára vagy ki sem nyitjuk a Bibliát – legfeljebb bűntudatunk lesz, aznap megint. Holott ez hazugság! Ő nagyon várja, hogy beszélgessünk (azaz imádkozzunk), de nem elvárja. Annyira szeret, hogy ha mi nem figyelünk rá, nem kérdezzük meg, akkor is egész nap velünk van – az utazás, a chat-áradat, a munka, a beadandó írás, a baráti találkozók közben is. Egyetlen percre sem hagy magunkra.

Ő a kapcsolatok Istene. A legtöbb időt – kötelességek ide vagy oda – tényleg a kapcsolatainkra lenne jó szánnunk. Felteszem, neked is ott a vágy a szívedben erre. Nagyon mélyen. Nagyon régóta. Arra várva, hogy betöltsd, és ne vessz el a mindennapok rohanásában.  Azért ilyen erős, mert Isten helyezte belénk: Ő azt szeretné, ha Vele és embertársainkkal napról napra erősítenénk a kapcsolatunkat. Nem kötelez semmire, ő nem olyan, mint a világ.

Csak szeretné, mert szeret, és tudja, hogy ez a legjobb, ami történhet velünk.

Szilágyi Anna

hirdetés

(Fotó: The Earth Child)

hirdetés