2017. 05. 21.

A hit és a sport fantasztikus bajnoka – Giusy Versace

Olaszország egyik legnagyobb példaképévé nőtte ki magát Giusy Versace: a paralimpiai bajnok atléta egy szörnyű balesetben veszítette el lábait, azonban fantasztikus hite egészen a csúcsra emelte.

Azt a szombat délutánt a díványon fekve töltöttem, mivel egész áprilisban a legcsúnyább influenzától szenvedtem. Miközben a tévécsatornák között váltogattam, hogy találjak valami nézhetőt és a férjemet nyaggattam olyanokkal, hogy „miért nem ül mellém a díványra vigasztalni engem, ahelyett, hogy kertészkedik?”, a RAI 1-es csatornán egyszer csak Giusy Versacéra lettem figyelmes. Az a fajta pillantás az övé, mely mindenkit megbabonáz: két sötét és tüzes szentjánosbogár, melyekben mintha valami mély víz tükröződne.


Az A Sua immagine (Az Ő képmása) című vallási műsor vendége volt, és amikor odakapcsoltam, éppen ezt mondta:

“Elvesztettem a lábam, de Istentől annyi más ajándékot kaptam, hogy vétek lenne panaszkodni a műlábaim miatt.”

Mint mindig, amikor beszélni hallom őt, ez alkalommal is gyönyörű szavakkal fejezte ki mélységes háláját az Úr ajándékai iránt.
Emlékszem egy néhány évvel korábbi interjúra, ahol elmesélte, hogy a baleset pillanataiban, amikor az iszonyatos fájdalomtól szinte képtelen volt felidézni az Üdvözlégy Mária szavait, hogyan próbált mégis imádkozni. Guisy Versacét különleges kapcsolat fűzi a Szűzanyához, mélységes hit és ragaszkodás. Szinte minden évben elzarándokol Lourdes-ba, hogy köszönetet mondjon életben maradásáért és azért, hogy újra két lábra állhat.

hirdetés

„Sokat imádkoztam és fogadalmat tettem, hogy ha újra képes leszek járni, elmegyek Lourdes-ba, hogy hálát adjak ezért. Hihetetlen érzés volt ott állni a barlang előtt. Természetesen sírtam és elmondhatatlan fájdalmat éreztem. Akik közületek átéltek vagy éppen átélnek nehéz pillanatokat, megértik ezt. Folyton azt kérdeztem magamtól: ’miért éppen velem történt ez? Mi rosszat tettem? A világ tele van rablókkal, gyilkosokkal, akik majd’ kicsattannak az egészségtől, nekem meg el kellett vesztenem a két lábam?’.

Aztán a Szűzanya szobrára néztem és úgy tűnt, mintha beszélne hozzám és azt mondaná: ’kérdezd inkább azt, miért ne pont veled történt volna? Mennyivel vagy te több másoknál?’

És valóban így van: miért valaki mással kellett volna történnie?”

Az interjú a remény és bátorság szavaival ért véget: Giusy arra biztatott minket, hogy bármennyi szenvedést is élünk át, csak mosolyogjunk és adjunk hálát Isten ajándékaiért.


Edzője szeretettel és tisztelettel a hangjában mesél Giusy állhatatosságáról és bátorságáról, melyet a felkészülések során tanúsít, a kudarcok és fájdalmak elviseléséről, arról, hogyan teszi túl magát az érzelmi és fizikai nehézségeken. Végül kijelenti:

„Giusynak óriási a hite, és ez a hit ragályos, mert mindenkit megérint, akinek szüksége van rá: a betegeket, a fogyatékosokat, de az olyan embereket is, mint én, mivel a hit azt is jelenti, hogy pozitív értékeket, jóságot, szeretetet, békét közvetítünk.”

A gyönyörű sportolónő mindig magánál tartja a rózsafüzért, az edzések alatt néhányat már tönkre is tett.
„Most van egy rózsafüzérem, amit a pápa áldott meg. Minden verseny előtt imádkozom, próbálok pár perc békét találni magamban. Keresztet vetek, amikor elindulok, és ismét, amikor célba érek. Megcsókolom a földet és köszönetet mondok, mert bárhogy sikerült is a verseny, képes voltam két műlábbal megtenni azt a távot.”

https://www.youtube.com/watch?v=3qFhQW59F9M

Forrás: Aleteia
Fordítás: Csepely Rita

 

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás