2017. 03. 24.

#csakegygondolat – Az emberektől való rettegés csapdája

Könnyen bele tudunk csúszni abba a hibába, hogy az emberek mércéje szerint nézzük magunkat és a cselekedeteinket. De ez a mérce sosem fogja azt mutatni, hogy elegek lennénk.

Számtalan esetet fel tudnék sorolni, amikor rettegtem valakitől. Vajon mit fog mondani, ha odaállok elé? Mit gondolhat rólam? Elég viccesnek/okosnak/kedvesnek tart? Vagy mit fog szólni a főnököm, ha elkérem magamat erről a napról? Elenged? Mérges lesz? És még sorolhatnám a különféle szituációkat. Egy közös bennük: a másik embertől való félelem. Félünk az elutasítástól, a konfliktusoktól, az esetleges sebektől.

Ha az emberi természetet vesszük alapul, akkor a félelmünk teljesen jogos. Nem vagyunk empatikusok, néha még élvezzük is a másik szenvedését, ha fájdalmat okozhatunk. Nehezen bocsátunk meg, nem tudjuk elfogadni a másik hibáit.

Ha ezzel a mércével szemléljük magunkat, akkor valóban kevesek vagyunk, és ez az érzés folyamatos kétségbeesésbe taszíthat. De az a jó hírem, hogy nem az embereknek kell megfelelnünk! Isten türelmes, jóságos, védelmező és még sorolhatnám. Ő azt mondja, hogy nem kell félnünk az embertársainktól, hiszen akkor a rettegés csapdájába esünk.

“Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

Tekintsünk rá és ne féljünk!

#csakegygondolat Harmati Dóra
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás