Ilyen az igazi szeretet!

Vladimir Pustan lekész története az igazi szeretetről és egy édesapa megtéréséről.

“Felkértek, hogy celebráljak egy esküvőn, mert a lelkész kollégám elment Amerikába. Olyan helyre kellett mennem, ahol senkit nem ismertem, és kedvem sem volt hozzá, hiszen olyan közösségben kellett helyettesítenem, ahová nem szívesen mentem. Akkor még nem tudtam, hogy Isten tanítani akar nekem valamit, valami nagyon különleges dolgot.

A templomban a szószék előtt álltam, amikor megérkezett a menyasszony és a vőlegény. Nem ismertem az ottani szokásokat sem, hiszen messze volt a város az én otthonomtól.

Elsőként a menyasszony lépett be a templomba, akit az édesapja kísért az oltárhoz. Amikor megláttam nem tudtam levenni a szemem le róla. Annak ellenére, hogy nem lett volna szabad én csak ott álltam tágra nyílt szemekkel és rémülten néztem rá. Nemcsak, hogy hiányzott a fél arca, a másik fele is torzult volt, és az egyik szemén csak a szeme fehérje látszott.

hirdetés

Nem tudtam, mit gondoljak abban a pillanatban, de amikor a vőlegény megérkezett még inkább összezavarodtam.  A vőlegényt az édesanyja kísérte az oltárhoz, és meglepődve láttam, hogy ő egy vonzó külsejű fiatalember, talán ilyen szép fiút sem láttam még soha. Tettem a dolgom, de valahogy nem tudtam jól csinálni. Amikor elhangzott, hogy mostantól férj és feleség vagytok, az ifjú férj felemelte a fátylat a felesége arcáról, megcsókolta, és már nem takarta vissza. Nem tudtam levenni a szemem róluk, de mentségemre szóljon én nem tudhattam azt, amit a násznép tudott.

Meghívtak a vacsorára: “Jöjjön csak Pustan testvér, nagyon messze lakik, ennie kell valamit, mielőtt haza indul.”

A menyasszony édesapja mellett ültem, és másra sem tudtam gondolni csak arra, hogy a menyasszony szörnyen gazdag lehet. Mondtam is neki: “Ez egy nagyon szép esküvő, gyönyörűek a díszített asztalok, Önök szervezték az esküvőt?”

” Nem, Pustan testvér, hiszen mi olyan szegények vagyunk, mint a templom egere. A vőlegény mindent megtett, hogy ilyen gyönyörű esküvő legyen. Az Ő családja nagyon gazdag.”

Úgy éreztem mindjárt elsüllyedek. Megkérdeztem:   “Mi történt a lánya arcával?” Azt akartam, tudni, hogy születésétől kezdve volt-e ilyen. Az apa könnyes szemmel kezdte mesélni: “Én tettem ezt vele. Ő volt a legszebb lány a környéken, talán még a városban sem volt nála szebb lány. Hat éves volt, amikor a feleségem elvált tőlem, és elköltözött. Soha nem akartam újra nősülni, egyedül neveltem a lányomat, aki egyetlen örömöm, boldogságom volt.

Néhány évvel ezelőtt, amikor utolsó éves középiskolás lett, odajött hozzám egy este, és azt mondta: “Apa, annyira boldog vagyok és bocsáss meg, hogy későn jöttem haza, de ma este, templomba voltam, és különös dolog történt, Isten szólt hozzám.  A mai naptól kezdve Isten gyermeke akarok lenni.”

Dühösen mondtam neki: én adtam neked életet és én fogom elvenni tőled. Nemzedékekre visszamenőleg senki nem hozott még ilyen szégyent a családunkra, mint Te. Felneveltelek, feláldoztam az életemet érted, miattad nem nősültem meg még egyszer,  mert azt akartam, hogy te boldog légy. Minden pontosan úgy történt, ahogy én akartam. Már ki is néztem a férjet a lányom számára, egy volt katonatársam fiát, aki a szomszédban lakott. Azután elkezdtem rendszeresen verni a lányomat. De ő mindig csak azt hajtogatta: “Apám, én Istent nem tudom, nem akarom elhagyni, mindenemet neki ajánlottam fel. Téged is szeretlek nagyon, mint ahogy egy lány szereti édesapját, de mást, mindent Istennek adtam, és ezen nem akarok vitázni Veled. Apám én nem tudom, és nem akarom elhagyni Istent.”

Egyik éjszaka, még részegebben mentem haza mint máskor, és megint elkezdtem verni a lányomat. Nem tudom, hogy hány ütés mértem rá, és a csizmámmal hányszor rúgtam bele az arcába, hány ütést é rúgást mértem a fejére. A szomszédok szedték ki a kezeim közül, és vitték el az ügyeletre. Amikor kijózanodtam, akkor tudtam meg, hogy a lányom az intenzív osztályon fekszik. Bementem a kórházba, ahol az összes orvos és ápoló gyűlölettel nézett rám. “Kifelé te brutális senkiházi! A börtönben fogsz megrohadni!” – kiabáltak rám és nem akartak beengedni a lányomhoz. Akkor tudtam meg, hogy nem tudták megmenteni az egyik szemét és a fél arcát, és hogy a másik fél arca is lebénult.

Kértem, hogy engedjenek be, hogy bocsánatot kérhessek, hogy megtudjam, hogy meg tud-e nekem bocsátani. Amikor megláttam, mindene be volt kötözve. Megkérdeztem, meg tud-e nekem bocsátani? Azt válaszolta: ”Apa később beszélünk, mert most álmos vagyok.” Később visszamentem vissza hozzá, és megkérdeztem, meg tud-e nekem bocsátani? Ő ezt válaszolta: “Apám, Jézus Krisztus az életét adta értem. Hónapok óta azért imádkozom és böjtölök, hogy láthassam, amint megtalálod Istent. Az imáimban elmondtam, hogy nem bánom, ha elveszítem az életem és minden jót ami itt ebben a földi életben van, csak az édesapám velem lehessen a mennyországban, ne kárhozzon el. Hallottam, hogy nem fogok látni egyik szememmel, de semmi baj, hála Istennek, van még egy. Ne aggódj, hidd el, hogy minden rendben lesz.”

Leborultam Isten előtt, tiszta szívemből megbántam a bűneimet, és megváltozott az életem. Megtaláltam Istent. Az Úr megmentette a lelkem, de a seb a szívemben, Pustan testvér, ma estig nem volt gyógyítható. Hónapokig azon gondolkodtam, hogy fogok az emberek előtt megjelenni, mint egy olyan apa, aki tönkre tette a lánya arcát, életét. Lesz valaki, aki majd feleségül akarja venni a lányomat? Milyen jövője lesz neki?

Miután megismertem a menyasszony történetét, nagyon megkedveltem a vőlegényt, odamentem hozzá és megkérdeztem: “Mit láttál benne?”, Azt válaszolta:

„Pustan testvér, nem látja, mennyire ragyog az arca? Nem a külső a fontos, a külső szépség mulandó, elkopik. Az igazi szépség belülről fakad, az Istennek szentelt lélek az igazi szépség. Az a szépség nem múlik el soha, azt senki nem tudja ellopni, soha nem kopik meg. Az Atya által kiárasztott Szentlélek teszi Őt a legszebbé.”

Vladimir Pustan

hirdetés