4+1 tévedés az önkielégítésről, amit te is biztosan hallottál már

Lelkivezetésben elég gyakran felmerül az önkielégítés kérdése. Elsősorban persze a kamasz fiúkat érinti, nem véletlenül. Egy 14 éves fiúnak erősen megugrik a tesztoszteron szintje, kb. 800%-kal lesz magasabb, mint tízéves korában volt. Nem meglepő, ha hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel a belső atomrobbanással. De semmi baj, nagyon fontos időszak ez! Ilyenkor két út van előtte: hallgat a világra, és kiéli kábé “ahogy esik úgy puffan” alapon, vagy hallgat a Bibliára, és felfedezi, hogy Isten milyen céllal teremtett belé egy atomreaktort. Aki Isten mellett dönt, és végül megtanulja kezelni a szexuális energiáit, abból nagyobb eséllyel lesz hűséges és figyelmes férj, vagy hivatásához hű, tisztán élő pap.

Szóval miért gondolom, hogy az önkielégítés nem jó megoldás? Nézzük!

Első tévedés: az önkielégítés felkészít a szexre

A legnagyobb tévedés. Az önkielégítés maximum az önzőségre készít fel. Arra, hogy a másikban is azt lásd, aki arra született, hogy a te vágyaidat elégítse ki. Az önkielégítés során azt gyakorlod be, hogy hogyan szerezz örömet magadnak, és nagy a veszély, hogy később, a házasságban, ez a mentalitás visszaköszön, csakhogy akkor már a feleségedet fogod ugyanerre használni. Ha igazán jó férj akarsz lenni, inkább azt gyakorlod be, hogy hogyan uralod a vágyaidat. Ekkor fogsz tudni az együttlétek alatt is figyelmes és türelmes maradni. Nagyon ritka, hogy a férj és a feleség egyszerre jönnek izgalmi állapotba, és egyszerre jutnak el a csúcsra. Általában inkább a nőknek van szükségük több időre. Ilyenkor igazán hasznos, ha nem vagy önző.

Második tévedés: az önmegtartóztatás egészségtelen, ezért “muszáj” önkielégíteni

Újabb tévedés. Emlékszem, amikor gimnáziumban néhányan megtértünk, és elhatároztuk, hogy tisztaságban fogunk élni, a többiek azzal riogattak, hogy aki önmegtartóztatásban él, annak emiatt mindenféle egészségügyi problémája lesz. Hiszen nem tud kiürülni, ezért begyullad/megdagad/impotens lesz éssatöbbi.

Persze hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz.

A természetnek erre is megvan a megoldása: néhány hetente, esetleg havonta, önmagától kiürül éjszaka. Neked nincs vele teendőd. Szóval semmi bajod nem lesz tőle, ha betartod Isten törvényét. (Amúgy miért is lenne, hiszen ugyanaz az Isten adta a Tízparancsolatot, aki a testedet is alkotta. Logikus, hogy nincs ellentmondás a kettő között.)

Harmadik – még mindig – tévedés: na jó, nem egészségtelen az önmegtartóztatás, de akkor is muszáj valahol levezetni a szexuális energiákat

Ez félig igaz. A “muszáj”-jal viszont vitatkoznék. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy “érdemes” levezetni a szexuális energiáidat.

Semmiképpen sem jó megoldás, ha megpróbálod elfojtani, vagy megpróbálsz tudomást sem venni a létezéséről.

Inkább vezesd le: sportban, alkotásban, kreativitásban, hobbiban. A szexualitásunk egy alkotó-teremtő erő, ami képes rombolni, ha szabadjára engedjük, de ugyanúgy képes alkotni is. Mintha lenne benned egy nagyon erős sodrású folyó, ami képes letarolni a vidéket – ha szabadjára engeded – de ha medret ásol neki, akár öntözheti is a termőföldeket.

Negyedik tévedés: nem ártok vele senkinek. 

Először is minimum magadnak, mert függővé tesz pszichésen is és biológiailag is. (Tudtad? Megtudod, ha megpróbálod abbahagyni.) Másodszor: a leendő feleségednek, aki nem egy figyelmes, önzetlen partnert kap, hanem egy “szexuális ragadozót”, akit jobban érdekel a saját kielégülése, mint a bensőséges együttlét. Harmadszor pedig: az önkielégítéshez nagyon gyakran társul a pornó, ami finoman szólva a modern kor féllegális rabszolgamunkája. Az Internet pénzforgalmának jóval több, mint a felét a pornográf tartalmakból származó bevételek adják. Amíg van kereslet, addig lesznek nők és férfiak, akik önhibájukon kívül vagy sem, de csapdába esnek a pornóiparban.

Plusz egy, amit gyakran hallok: “nekem egyszer azt mondta valaki, hogy nem bűn”

A bűn/nem bűn kérdéskörében érdemes hiteles forrásokra támaszkodnod, elvégre mégiscsak az üdvösségedről van szó. Hiteles forrás pedig kettő van: Szentírás és Szent Hagyomány. (Ahogy erről maga Pál apostol is beszél:

„Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.” 2Tessz 2,15)

Természetesen mindig fogsz találni egy barátot, vagy akár hittan tanárt is, aki a te szád íze szerint nyilatkozik ilyen kérdésekben, de a kinyilatkoztatás és a tévedhetetlenség nem adatott meg egyetlen barátnak vagy hittan tanárnak, vagy akár papnak sem, egyedül a Szentírásnak, és az Egyháznak. (Emlékszel? Jézus mondta: “Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Lk 10,16). És mit mond az Egyház erről a kérdésről? Elég egyértelműen fogalmaz a Katekizmus (KEK 2351-52):

“A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik. …Az önkielégítés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet.”

Mit jelent ez? A szexualitást azért kaptad, hogy általa szeress egy másik embert, és a szerelmetekből élet legyen. Ha önmagadban éled ki, az olyan, mintha elindítanál egy rakétát a Holdra, és az egyszerűen visszahullna a földre. Finoman szólva nem teljesítette a küldetését.

Az önkielégítés tehát árt neked, árt a leendő házasságodnak, és árt az Istennel való kapcsolatodnak is. Természetesen tudom, hogy ez sokaknak nagy küzdelem, és igen nehéz. Ezért legközelebb arról fogok írni, hogy hogyan érdemes megküzdeni vele.

Hodász András

“Atya, végülis hol van az leírva a Szentírásban, hogy tartsam meg a tisztaságomat a házasságig?” Hodász András atya előadását a tisztaságról itt nézheted meg.

A cölibátusról tartott nagysikerű előadása pedig itt érthető el.

hirdetés