Világnézeti kérdések

Lázár János miniszter nyilatkozatának hatására ismét előtérbe került a világnézetileg semleges oktatásról, illetve a különböző világnézetek és az oktatás kapcsolatáról szóló vita. Egy keresztény hír- és blogoldal természetesen üdvözli, ha a keresztény értékek egy társadalomban igazodási pontként szolgálnak, a vita egyik legfontosabb aspektusához azonban szeretnénk hozzászólni.

Fontosnak tartom előrebocsátani: a 777 sem most, sem később nem kíván pártpolitikai kérdésekben állást foglalni. Azonban a keresztény társadalmi tanítással összhangban az általános közéleti, társadalmi kérdésekkel kapcsolatosan szükségesnek tartjuk (és lelkiismereti kötelességünk is) artikulálni a keresztény értékek alapján kialakított álláspontot.

A kötelező kör után az aktuális kérdés: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteken a mezőtúri református kollégium felújított könyvtárának átadásán arról beszélt: “a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle”. A miniszter hozzátette azt is; “ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját”. A miniszteri beszédet kisebb felzúdulás követte, elsősorban a liberális táboron belül, de megszólalt szakmai szervezet is.

A Pedagógusok Szakszervezete közleményt adott ki, amelyben többek között arról értekeztek: az állam kötelessége az oktatási rendszert úgy felépíteni, hogy abban “a vallási, világnézeti ismereteket tárgyilagosan, kritikusan, pluralista módon közvetítsék”. Mindezzel alapvetően egyet is lehet érteni, a kritikus gondolkodás kialakítása, a világ és világnézetek széleskörű ismerete, a pluralizmus mind érték, azonban ezt a követelést árnyalja egy másik: “egyetlen kormány sem kényszeríthet rá semmilyen világnézetet a nemzetre”. Ezzel együtt válik gyanússá a közlemény és számos támadás – alapvetően ugyanis fontos követelményeket fogalmaz meg (senki sem örülne például, ha az állam kommunista nézeteket próbálna meg ráerőltetni a nemzetre, a követelés tehát a demokratikus társadalom fenntartását is célozhatja), azonban önkéntelenül is belesétál egy veszélyes csapdába, amikor “világnézetileg semleges” oktatást követel. Azok persze, akik direkt retorikai eszközökkel követelik ugyanezt, nem csapdába sétálnak, hanem tudatosan csapdát állítanak.

A világnézeti semlegesség ugyanis fából vaskarika, önellentmondás. Hogy miért? Nagyon egyszerű: a világnézeti semlegesség követelménye a liberalizmus által megfogalmazott és fenntartott követelés, tehát az egyik legmarkánsabb világnézeti rendszerbe illeszthető, önmagában sem neutrális, hanem világnézetileg nagyon is elkötelezett gondolat.

Amikor tehát a liberális hangok világnézeti semlegességet követelnek, valójában liberális szemléletet, azaz világnézeti elkötelezettséget követelnek (és kényszerítenének rá a nemzetre).

Minderről a problémáról négy évvel ezelőtt már írtam az akkor működő saját blogomon, így nem szeretném magam mindenben ismételni. De fontosnak tartom hangsúlyozni: nem baj, sőt, örvendetes, ha az oktatási rendszer olyan értékeket tár a fiatalok elé, mint a tevékeny szeretet, a béke, az őszinte megbocsátás, az irgalmasság, a hazaszeretet, a ne ölj, ne lopj, mások becsületében kárt ne tégy parancsai, valamint annyi más eszmény és érték. Emellett még mindig tér nyílik a kritikus gondolkodás elsajátítására, vagy éppen a pluralizmusra. Mindez nem jelenti azt, hogy valaki könyörtelenül rá akar erőltetni valami rosszat a társadalomra.

Sőt, az igazi károkat szemmel láthatóan a világnézeti semlegesség, az értéksemlegesség, a feloldódó kollektív identitás okozza. Többek között ennek “köszönhetjük”, ha ma még egy szakmai-érdekvédő szervezet is – érthetetlen módon – kifogást emel az ellen, ha az állam számára fontos, hogy az oktatási rendszer hazafias gondolkodású fiatalok nevelését célozza meg…

Vágvölgyi Gergely
(a szerző politológus)

(A kép forrása a kereszteny.mandiner.hu)

hirdetés