A közelgő amerikai elnökválasztásban döntő szerepe lesz a vallási kérdéseknek – és az amerikai keresztény szavazók talán nehezebb döntés előtt állnak, mint korábban bármikor.
Az Egyesült Államok köztudottan a fejlett világ egyik legvallásosabb országa. Az amerikaiak 82%-a vallja magát vallásosnak, és a népesség 33%-a heti rendszerességgel jár valamilyen istentiszteletre. Ezeket az arányokat Magyarországon 55 és 12 százaléknak becsülték, az EU országai közül pedig mindössze öt helyen haladja meg a templomba járók aránya az USA átlagát. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a vallásosság, sőt, a példamutató családi élet alapvető elvárás egy elnökjelöltnél, ahogy a politikai beszédekben is szinte kötelezően megjelennek Istenre vonatkozó utalások és bibliai idézetek. Az elnöki kampányokban visszatérő fegyver a másik jelölt hitét megkérdőjelezni, ahogy azt Trump idén júniusban meg is tette.
Pár éve Obamát egyenesen azzal vádolták, hogy titokban muzulmán vallású. Valójában azonban Obama és Clinton is hívő kereszténynek vallja magát.
Az elnökjelöltek hite fontos szempont a választók döntésében. A közel egyidős Clinton és Trump az 50-es években, az amerikai vallásosság fénykorában nevelkedett, így keresztény családi gyökereik megkérdőjelezhetetlenek. Clinton gyakorló metodista hívő, míg Trump presbiteriánus, bár „templomba csak ritkán jut el, de karácsonykor és húsvétkor mindenképp”. Ami a példamutató családi életet illeti, a harmadik házasságában élő Trumpnak gyakran van magyarázkodnivalója, míg a férje mellett a Lewinsky-botrány ellenére is kitartó Clinton sokak tiszteletét kivívta. A nagycsaládot fontos értéknek tartó konzervatívok körében viszont Trump mellett szólhat öt gyermeke és nyolc unokája, akik közül néhányan aktív szerepet is kaptak a kampányban.
Trump republikánus jelöltként egyértelműen a konzervatív választókat célozza, így gyakran beszél a vallásról, a keresztény értékek védelmezőjének beállítva magát. Vele szemben Clinton nagyon ritkán hozza szóba a vallási kérdéseket, nehogy elriassza a politikai korrektségre túlérzékeny szavazókat. Ami a programjukat illeti: szociális, környezetvédelmi és külpolitikai kérdésekben Clinton nézetei állnak közelebb a kereszténységhez a szabad kapitalizmust és fegyveres fellépést sürgető Trumppal szemben. Másik részről viszont a republikánus jelölt kiáll a keresztény családi értékek mellett, míg Clinton a liberális családpolitika aktív támogatója, és már eddig is komoly erőfeszítéseket tett az abortusz legalizálásáért. A bevándorlás kérdésében az Európában is jól ismert ellentét jelenik meg a két jelölt személyében: a nemzeti (keresztény) értékek védelme és a befogadó szeretet konfliktusában a hívők is megosztottak.
Hogyan támogathatja egy magát kereszténynek valló jelölt az abortuszt? Clinton a problémát annyival intézte el, hogy szerinte a vallásos tanításban „ezt meg kell változtatni”. Kétségtelen, hogy a számtalan kis egyházra széttagolt amerikai kereszténység ad némi mozgásteret az értékek relativizálására, vagy akár radikalizálására. A metodista egyház pedig éppen a liberálisabb felekezetek közé tartozik, aminek az álláspontja nem is áll távol Clintonétól. Európától eltérően tehát a politikai törésvonalak legalább annyira tükröznek felekezetek közötti különbségeket, mint vallásos és nem vallásos emberek ellentétét. Trump nagy gondja például, hogy a keresztények harmadát kitevő katolikusok körében viszonylag népszerűtlen, amiben a pápával vívott szópárbaja mellett a katolikus latin-amerikai bevándorlók véleménye is nagy szerepet játszik.
Az abortusz és a szexuális kisebbségek jogainak kérdése még Európához képest is elképesztően nagy szerepet kap az amerikai választási kampányban. Ha Clinton az abortusz ellen szólalna fel, azzal fel is adhatná az elnöki kampányt, mert éppen legfőbb bázisát, a baloldali és női szavazók tömegét veszítené el. Nem mintha ez megfordult volna a fejében. Másik oldalról viszont sokan csak az abortusz elleni fellépése miatt választják az egyébként számukra is ellenszenves Trumpot. „Egy keresztény soha nem szavazhat olyan jelöltre, aki megengedi az abortuszt” – gondolják sokan a radikálisabb keresztény felekezetekből, míg például egy város lebombázását bizonyos helyzetekben szükséges dolognak tartják. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy a harmadik házasságában élő, templomba csak néhanapján járó, erőszakos kapitalista politikát képviselő Trump sikeresen kikiáltotta magát a keresztény jelöltnek. Ettől egyébként a pápa gyorsan el is határolódott.
Jobb nem is belegondolni, hogy mennyit árt ez a zűrzavar az egyházaknak, hogy hányan fordulnak el a vallástól politikai véleményük miatt, milyen mély szakadékok keletkeznek a felekezetek között, és mennyi előítéletet ébreszt a nem hívők körében. Nincsenek tehát könnyű helyzetben az amerikai keresztények, és az igazi veszélyt nem is a leendő elnök személye, hanem a vallásos gondolkodást mindenfelől befolyásolni és kisajátítani próbáló politikai érdekek jelentik.
Leelőssy Ádám
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás