Egy sör nem sör…

…mondják a szakavatottak. Szerintem pedig egy Biblia nem Biblia. Legalábbis nekem nem.  

Kicsit írtam már arról, hogy hogyan is vettem meg az első Bibliámat*.  Szeretnék kicsit írni most is, mert nem menőzésből teszem a többi közé ám. Skóciában voltam, és egyesek pofátlanul sokat idézgettek a Bibliából, sőt nem átallották egyes viták kapcsán is Jézus nevét, meg az ő tanításait felhozni, úgyhogy ezt nem hagyhattam annyiban. Egészen érdekes élmény volt új nyelven olvasni a (z esetenként talán olvasott is, de leginkább csak) sokat hallott, részeket. Könnyebb is volt, mint más szövegeket olvasni, mert tudtam, hogy mi mit akar jelenteni, kevesebbet kellett szótárazni, de sokszor ugyanazokat a szókapcsolatokat most “új köntösben” olvasva jobban eljutott hozzám, vagy mélyebben megértettem egy-egy dolgot. Abszolút ajánlom nyelvgyakorlásra is!

A másik szuper élményem az volt, hogy minél többet olvastam, annál többször botlottam úton-útfélen a Biblia szavaiba. Olyan volt ez, mint a Kispál számokkal anno. Mivel rengeteget hallgattam, és minden szövegüket tudtam fejből, rengeteg szókapcsolatról beindult a fejemben valami dalszöveg, már magától is. Nyilván a Bibliából nem lehet minden szöveget fejből tudni, de mégis eljutottam egy pontra, amikor utcai beszélgetésekből, filmekből, egyetemi órán, vagy bármilyen szöveg hallgatása közben be-beugrottak részek, és ez nagyon megerősítő volt! Az volt az érzésem, hogy Isten mindenhol ott van, és folyton “megmutatja magát”, csak figyelnem kell.

Mint valami titkos megegyezés köztünk: ha hallod a szavaimat, mindig emlékezz, hogy ott vagyok Veled.

Itthon aztán szépen lassan (azért nem könnyen) letettem az Bible-t, és felvettem a Szentírást. Néha még elővettem az angolt is, amikor kíváncsi voltam, hogy valamit hogy mondanak angolul, és azt vettem észre, hogy néha a más megfogalmazás miatt “jobb” az egyik, mint a másik. Akkor vettem meg a második magyar Bibliámat (Új Fordítás). Most, amikor itthon vagyok, és sikerül rászánnom azt a fél órát a napomból, akkor így olvasok:

Tényleg többet ad, mintha csak egyet olvasnék. És ha valaki még ennél is többet szeretne, nagyon tudom ajánlani az Esztergomi Hittudományi Főiskola által “készített” http://www.ujszov.hu/ -t, ahol a görög eredeti van “kiszótárazva”, azaz szavanként kattintással elolvashatjuk, hogy egy-egy szónak milyen fordításai lehetnek. Persze aki igazán menő, az megtanul ógörögül, és úgy olvassa az Újszövetséget, de ez sajnos keveseknek adatik meg. Én még nem adtam fel a jövőbeni elvi lehetőséget :]
Végül egy prédikációról: Nemrégen volt a szentírás vasárnapja, ahol egy atya azt kérdezte tőlünk a prédikációban, hogy van-e szentírásunk, és ha igen hol tartjuk. Jó kérdés. Legtöbben nyilván a könyvespolcon valahol. Pedig jó lenne inkább az éjjeli szekrényen, vagy a táskánkban / hátizsákunkban tartani. Ha attól félne valaki, hogy összekoszolódik, tudom ajánlani a szupernél szuperebb bibliatokokat, az enyém egy egészen átlagos bordóban van, de a kedvenc Hugicámtól kaptam, ő varrta rá, hogy “Biblia” ezért felettébb értékes. Írtunk a kreatív kiegészítőkről, ide is érdemes vetni egy pillantást.

No, de vissza a szekrény vagy éjjeliszekrény témához. Nálam nem föntről került le, hanem lentről föl, ugyanis szemfüles háromévesem kisajátította mondván, hogy “Ez az én-eném! Az én Bibijánom! Nem a Tiéd!” és napokon keresztül vonatmenetrendnek és/vagy telefonkönyvnek használta. Így ismét fölkerült a negyedik polcra.

*Talán már a zöld akkor is megvolt itthon(?), de azt biztosan nem én vettem. Akkor honnan lett…? Ennek még utána kell járnom, ugyanis egy nemvallásos családban, ez nem annyira egyértelmű…

hirdetés