Trendi téma a bakancslista, de ha még nem hallottál volna róla, a lexiq szerinti definíciója: azoknak a dolgoknak a listája, amiket meg akarsz csinálni, mielőtt feldobod a bakancsot, azaz meghalsz. Mi, keresztények az örök életre várunk, a halál csak nyereség, ahogy Szent Pál írja. De azért gondolataink csak vannak, hogy a földi életben mit nem akarunk kihagyni! A keresztény szempontból felmerülő ötleteimet szedtem össze Nektek, egészítsétek ki kommentben!
1.Zarándoklat, El Camino
Sosem voltam tipikus zarándok. Egyszer voltam Lourdes-ban, de sokkal inkább turistaként, mintsem zarándoklatjelleggel. Él bennem a vágy, hogy igazán lelki indíttatásból vágjak neki egy hosszabb útnak, gurulós bőrönd nélkül, néhány fontos témával a zsebemben, és fizikailag kifáradva, de lelkileg feltöltődve érjek haza utána.
Első lépések:
- leépíteni a sztereotípiát (vagy: mellőzni azt az igazságot), miszerint már mindenki zarándoklatra jár, divatból…
- kitalálni, hogy egyedül vágok-e neki
- átimádkozni a témákat, amiket magammal viszek
2. Szülinap (vagy szilveszter) átimádkozása
Amikor elsodornak a hétköznapok, nem mindig töltök elég időt az Istennel. De az ünnep más, olyankor jobban figyelek a lényegre, Rá. Ajándékba adom az időmet, szépen felöltözöm, készülök, legyen az karácsony vagy húsvét.
Vágyom rá, hogy egyszer az új évet Vele kezdjem, és éjfélkor ne egy sorozat 4. évad 2. részének a 38. percével lépjek át az új napba.
Első lépések:
- fogni egy jóbarátot vagy többet, akikért hálás vagyok
- alkalmat és helyszínt találni
- imádkozni, és várni, hogy üssön az óra!
3. Add el mindenedet…
Elcsodálkoztat és rendkívül foglalkoztat ez az evangéliumi részlet: ,,Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” (Lk. 18:22)
Nem érzem, hogy ez az én utam, de felnézek mindenkire, aki lemond a luxusról, a fölösleges drága dolgokról és szolgáltatásokról, és az egyszerűségben megtalálja az Istent, minden zavaró tényező nélkül, tisztán.
4. Misszió, evangelizációs iskola
Az előző ponthoz kapcsolódva: több evangelizációs/missziós iskoláról is tudok, ahova (elsősorban a) fiatalok egy évre elköteleződnek. Bővítik az ismereteiket hittel, Bibliával, katekizmussal kapcsolatban, és emellett egyszerű életet élnek, különféle szolgálatokat vállalnak. Ha még egyetem előtt állsz, vagy épp egy nagyobb váltás volt az életedben, lehet, hogy pont erre van szükséged.
Első lépések:
- Gondold át: külföld vagy belföld?
- Keresgélj a neten, kérdezd meg ismerőseidet a különböző közösségekből!
5. Más vallások megismerése
Csak a saját nevemben nyilatkozva: siralmasan keveset tudok a világvallásokról. Az ismereteim bővítése lenne a legfontosabb, ezt követően pedig szívesen részt vennék egy-egy szertartáson, ahol érdeklődő nézőként befogadnak, és beszélgetnék hithű vallásgyakorlókkal, akik tanúságot tesznek róla, hogy mit élnek meg. Számomra ebben az a legfontosabb, hogy én se akarjam őket rábeszélni/lebeszélni, és ők se engem.
Első lépések:
- könyveket olvasgatni (na de legalább átlapozgatni!)
- széles látókör, elfogadás, érdeklődés gyakorlása (kilépni a kis buborékból)
6. Egy hónapos lelkigyakorlat
Majdnem minden munkahelyi napomon eszembe jut egy kép: megérkezem Dobogókőre, odaadom valakinek a telefonom, az berakja egy fiókba, és 30 napig se kép, se hang. Se hírek, se sudoku, se görgetés és kommentelés.
Ijesztő, hogy nem tudná senki, mi van velem. Ijesztő, hogy én is mennyi mindenből kimaradnék, mennyi hírről lemaradnék, ki tudja, milyen háború törne ki, és kiről derülne ki, hogy babát vár vagy munkahelyet váltott.
Minden esetre ezt a kb. 720 órát valószínűleg kibírná nélkülem a világ, és én is a környezetem nélkül.
Első lépések:
- befejezni a jelenlegi munkámat
- kibírni, hogy ne keressek rögtön mást
- legyőzni a mélységtől való félelmeket
(6+1) Találkozás a Szentatyával
Érdekes, ez a pont soha nem szerepelt a listámon. Nem voltam és nem is vagyok ,,celebrajongó”, nem gyűjtök aláírásokat és közös fotókat, nem tudom, hogy melyik együttesben ki énekel, csak azt, hogy jó a zenéjük.
Mégis: a Szentatyával történt kézfogásom az Eucharisztikus Kongresszuson óriási ajándék volt. Egy nagy jutalom azért, amin az előtte lévő hónapokban dolgoztunk. Egy szó nélküli áldás, egy kiemelkedő mosolygós pillanat, amiért nagyon hálás vagyok annak, aki ezt lehetővé tette, és hálás az Istennek, hogy elfogadtam az álláslehetőséget, kihívást.
Téglásy Nóra
Még nem érkezett hozzászólás