Kérdések tengere, a világban történő eseményekre adott reakciók – többségében miértek. Sokszor nem értem, hogy mi történik körülöttem, egyes helyzeteken mélyen méltatlankodom az értetlenkedés mellett. Arról pedig gyakran elfeledkezem, hogy semmi sem történik ok nélkül, s Isten soha sem hagy válasz nélkül.
A mostani bejegyzésemben Sára nővér tanúságtételére szeretnék reagálni. Nagyon megérintett – s ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy számtalan helyen osztottam meg a Facebook-on, s küldtem el ismerősöknek -, hanem mert olyan érzés volt bennem, mintha egy apró madárka szárnycsapásait érezném a szívemben. Különös örömmel töltött el ez az érzés. Isten szólt hozzám, válaszolt a dilemmámra.
Alapvetően hajlamosak vagyunk mindannyian az ítélkezésre – én is. Hamarabb észrevesszük a másik szemében a szálkát, míg a magunkéban a fejünket is lehúzó gerendát sem. S az ítélkezés mellett kellőképpen bizonytalanok vagyunk, nehezen hisszük el, sőt, talán észre sem akarjuk venni, hogy Istennek ezzel is terve lehet, hogy ezt is fel tudja használni arra, hogy az embert az üdvösségre vezesse.
Sára nővér története adott nekem eléggé erős példát arra, hogy miért is érdemes nyitott szemmel és nyitott szívvel az emberek között járni. Sára nővér története megtanította nekem, hogy nem szabad, sőt erősen nem ajánlott az embereket elítélni, hiszen a számunkra legtaszítóbb, legfurcsább ember is lehet értékes – sőt, az az Isten szemében, s ez az, ami igazán számít. Nekünk Isten látásához kell igazítanunk a sajátunk, az Ő szemén keresztül kell szemlélni az embertársainkat. Úgy egészen másabb.
Továbbá, amit még tanultam Sára nővér történetéből, az nem más, hogy mennyire fontos segíteni azoknak az embereknek, akik megindultak a lejtőn. Figyelmeztetéssel, kíséréssel, szeretettel, imádsággal kell segíteni a bajba kerültet, ahogyan Sára nővér esetében is történt. Gyermeki bizalommal forduljunk Isten felé!
Tennünk kell mindezt, nem elfeledve, hogy Isten sohasem hagy minket válasz nélkül.
Tóth Evelin
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás